Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 4. szám - Benczéné Nagy Eszter: A Fővárosi Közmunkák Tanácsának rövid története / 32–44. o.

A második törvénytervezet 1935-ben készült, ez már nem használja a NagyBudapest elnevezést, elhagyja a Budapest környéki vármegyét és nem beszél Városépítési Tanácsról, csak a Közmunkatanács átszervezéséről, a kötelékébe tartozó települések szervezetét pedig érintetlenül hagyta. Sajnos, egyik tervezet sem jutott el a megtárgyalás stádiumáig. Ellenben a kérdés felvetése ráirányította a figyelmet a városrendezésről és az építésügyről szóló törvényjavaslat szükségességére és tárgyalására, amelyből a városkörnyéki probléma szintén nem maradhatott ki. A tárgyalások során igen erőteljes volt az a nézet, hogy a törvényből a budapest-környéki kérdéskört teljesen ki kell hagyni, s azt külön törvényben kell szabályozni. Felvetődött a kérdés, hogyan viszonyuljon a fenti témához a Közmunkatanács. A helyzet valóban igen ellentmondásos volt, aligha volt várható belátható időn belül a Budapest környéki külön törvény. Ebben a helyzetben a Tanács elnöke — Bessenyei Zénó dr. — megkísérelte a Budapest környéki probléma városrendezési és építésügyi részének az erre vonatkozó általános törvény keretében való megoldását, és ez sikerült is az 1937. évi VI. tc-ben, amely a városrendezésre és építésügyre vonatkozott. Budapestre vonatkozólag a Fővárosi Közmunkák Tanácsa az 1870-es alapokon működött tovább. Itt csak az 1934. évi XII. te. által tett változtatások voltak érvényben, miszerint a tanácskozási joggal bíró tagokat a műszaki ügyosztályok mellé rendelt szakbizottságok együttes ülésén saját tagjaik közül választják. A Budapest környékére vonatkozó ügyekben a Fővárosi Közmunkák tanácsa kilenc taggal kiegészített tanácsban határoz, mely tagokat Pest—Pilis—Solt—Kiskun vármegye törvényhatósági bizottsága választ; e tagok egyharmada is minden harmadik év végén kilép, de a kilépett tagok ismét megválaszthatok, a megbízatás tehát itt is kilenc esztendő. A Budapest környékére vonatkozó ügyek tárgyalásánál tanácskozási joga van a vármegyei m. kir. államépítészeti hivatal vezetőjének és az érdekelt városok képviselőtestülete által kijelölt egy-egy megyei városi tisztviselőnek. Ezek a változások, melyek az egységes városrendezés felé jelentős előrehaladást jelentettek, szükségessé tették a még 1870-ből való — bár a gyakorlatban már módosult — ügyrend megváltoztatását. Ez 1938. október 11-én történt meg. Igen lényeges, hogy az új ügyrend szerint a Tanács a hatáskörébe tartozó ügyekben határozhat tanácsülésen, szakbizottságaiban és a tanács elnöke útján. Tanácsülést havonta egyszer kell tartani, mégpedig úgy, hogy ugyanazon a napon előbb a „Budapest környéki nagy tanács", majd annak ülése után a „budapesti tanács" tárgyalja saját ügyeit. Határozathozatalhoz a rendes tanácstagok felének jelen kell lennie, az elnökön kívül. Tárgyalni csak az ülés tárgysorozatában felvett ügyeket lehet. A Tanács szótöbbséggel hoz határozatot, szavazategyenlőség esetén az elnök szava a döntő. A szavazás nyilvános, de személyes ügyekben lehet titkos is. Az elnöknek joga van név szerinti szavazást is elrendelnie; a tanács üléseiről jegyzőkönyvet kell vezetni, melyet az elnök által kijelölt tagok hitelesítenek. A tanács tagjait a tanácsülésre a tárgysorozat közlése mellett az ülést megelőzően három nappal postára adott, vagy küldönc útján kézbesített írásbeli meghívóval kell meghívni. A tanácsülésen a tanácstagok részvétele kötelező. A tanács működése július 15. és augusztus 15. között minden évben szünetel; ezen időszakban a tanácsülés felhatalmazása alapján, a halaszthatatlanul fontos ügyekben az elnök hozhat döntést. A tanácsülésre kerülő ügyeket előzetesen megvitatják, mégpedig a tanács különböző bizottságaiban. Ezek a következők: városrendezési, közlekedési, fellebbviteli, jogügyi, pénzügyi, utcaelnevezési, kisajátítási és egyeztető, valamint a margitszigeti bizottság. A bizottságok — a kisajátítási és egyeztető, valamint a margitszigeti bizottság kivételével — kétféle összetételben alakultak, aszerint, .5".