Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 1. szám - KILÁTÓ - Glück Jenő: A Revista Arhivelor 1987–1989-es évfolyamai / 84–88. o.

időközben elpusztult (4/1987—426/430). D. Zafoaria cikket írt „A román nép kialakulása és folytonossága egyes olasz történészek munkáiban" címen (1/1988— 51/57). A szerző Possevino és Marsigld nyomtatott és kéziratos anyagában válogatott • és ezekre támaszkodva hivatkozott a román nép közvetlen leszármazására, kezdve a dáciai római hódítással. A. Andea íráisa „Az erdélyi parasztok szabad költözködés! joga és a bábolnai felkelés" címet viseli (2/1987—156/163); összefoglalja a kérdés gazdasági és társadalmi összetevőit és kidomborítja Zsigmond király várostámogató politikáját. Chriistána Fenesan új adatokkal kiegészítve közölte „Az oszmán uralom kezdetei a Bánságban 1541-től" című tanulmányát (1/1987—38/45). Havasalföldi, illetve moldvai társadalmi kérdéseket taglalnak E. Cernea (az erdők termőfölddé változtatása, 1/1989—45/59), V. Costáchel (XV—XVI. századi moldvai diplomák, 1/1987—94/99), valamint F. Ivanciuc (Havasalföldi határjárások, 3/1989—260/269). Louis Román tanulmánya: Népességi-adózási kimutatások a román országokban (XIII—XV. század). Európai kapcsolatok. (3/1989—270/278) — felsorolja a havasalföldi, moldvai és erdélyi források jelentős részét, terjedelmes bibliográfiával. Radu Constantinescu igen hosszú címmel ellátott tanulmánya (4/1987 —396/403) a Kárpátok mindkét oldalán kibontakozó demográfiai folyamatokat tárgyalja a XIV—

XV. században. Érdekes kérdéseket vet fel Ana Grama közleménye, „A román írás üzenete az erdélyi falusi dokumentumokban" címen (4/1989—349/358). A szerző megvizsgálja, hogy egy neolatin nyelvet beszélő nép hogyan vehette át a cirillbetűs írást, és később hogyan tért vissza a latin ábécére. V. Caraíbes a 150 éves Gazeta Transilvanieit méltatja, amellyel megindult az erdélyi román újságírás (3/1988—253/261). Az 1848-as forradalom 140-ik évfordulóján jelent meg Apostol Dan „Az 1848-as román forradalom. A nemzeti egység koordinátái" című tanulmánya (2/1988—121/134). Valójában a szerző összefoglalja hasonló című könyvének alapgondolatait és azt a következtetést vonja le, hogy a Kárpátok mindkét oldalán végbement egységes román forradalom központi célja a nemzeti állam megteremtése volt. Ioan Raica „Román akciók az 1848. szeptemberi balázsfalvi gyűlés után" c. írásában a román népfelkelés megszervezéséről ír (2/1988— 135/140). Az olvasó megtudhatja, hogy a török kormány az alkalmat (1866) fel akarta használni Moldva és Havasalföld teljes egyesülésének megszüntetésére, Románia azonban szembeszállt a fenyegetéssel. C. Corbu ismerteti az 1888-as parasztfelkelést (1/1988—43/45). A.C. Bejan és A. Duna „Duilin Zamfirescu diplomáciai tevékenysége az Európai Dunabizottság iratainak fényében" című közleménye valójában a galaci levéltár ezen kevéssé ismert fondjára hívja fel a figyelmet (3/1989—249/259). Számos cikk Erdély és Románia egyesülését tárgyalja. Traian Rus „Adalékok az Oroszországban és az Egyesült Államokban lévő románok harcához a nemzeti egység érdekében" címen közölt adatokat (4/1988—368/375). Ioan Raica közleménye „Űj levéltári adalékok Erdély egyesüléséhez Romániával" a marosvásárhelyi levéltár anyagán alapszik (3/1987—286/299). Két részben jelent meg I. Dumitru—Snagov tanulmánya: „Lapok a románok elnemzetlenítésének stratégiája történetéből" (3/1987—758/285, 4/1988—379/ 413). Vatikáni forrásokra hivatkozva egyfelől a Haynald Lajos erdélyi püspök működése körül kialakult helyzetet ismerteti, majd a régi Romániában tervezett magyar missziós tevékenységet tárgyalja. A második közlemény főképpen a hajdúdorogi püspökség létrejötte körüli harcokat ismerteti. A szerző több dokumentumot is közöl és ezekből azt a következtetést vonja le, hogy a Vati85