Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 4. szám - Gerics József–Ladányi Erzsébet: A magyarországi birtokjog kérdései a középkorban / 3–19. o.

dott birtokban semmiféle része nem volt (nec... portionem habuissent aliqualem)". Az országbíró utasítására a bácsi káptalan vizsgálatot is tartott annak megállapítására, volt-e Csentén Pálnak és őseinek „része és szállása (habuissent portionem et residentiam), vagy úgy tartózkodott ott, hogy Mihály fiának, Péternek ősei birtokrész nélküli jövevényként befogadták (aut ex conservatione priorum dicti Petri filii Michaelis tamquam importionatus advena conservatus existat)". A bácsi káptalan tudománylevele azután úgy szólt, hogy Pál az ellentmondók nőrokonának ágán származott le, Csentén birtokrésze nem volt, ő és ősei importionatus-ként éltek ott. A tudománylevél ellenében Tamás egyebek közt a bácsi káptalan egy korábbi, másik oklevelével bizonyította, hogy Pál atyjának, Simonnak volt szerzett birtoka Csentén, maga Tamás pedig Simon özvegyének dos-t és paraphernum-ot, leányának meg leánynegyedet fizetett ki. Mihály fia, Péter, az alperes, belátta, hogy perét ezzel a fordulattal elvesztette, többé meg sem jelent a bíróság előtt. Az országbíró ui. megállapította Simon fia Pál csentei birtoklását, továbbá, hogy Péter törvénytelenül volt ennek birtokában, ez a birtok a magszakadás következtében a királyi jogot illette, és így adományozható volt, a birtokhoz fűződő dos-t, paraphernum-ot és leánynegyedet pedig az újonnan megadományozott Tamás megadta. Mihály fia Péterre „rábizonyult, hogy királyi jogot az igazság elhallgatásával, hatalmaskodva, a királyi felség sérelmére tartott birtokában (ius regium tacita veritate potentialiter in regiae celsitudinis derogamen detinuisse perhibebatur)". Ezért az országbíró a királyi adomány alapján 1335-ben Tamásnak ítéli Simon fia Pál birtokát, amelyre nézve Péter „arcátlan vakmerőséggel eltiltással élt, a királyi korona sérelmére, nem tartván a királyi megtorlástól és nem törődve azzal, hogy akik természetes urukkal igyekeznek szembeszállni, azokról látható, hogy az Isten rendelésével szállnak nyilván szembe (in regii dyadematis prejudicium, non expavens regiam ultionem, nec advertens, ut qui naturali dominó resistere moliuntur, divinis dispositionibus videntur manifeste contraire, temera presumptione prohibitionem fecerat)". Ezen túl az országbíró Pétert, „mint királyi jog bitorlóját, rejtegetőjét és hatalmaskodó birtoklóját (utpote jurium regalium usurpatorem, celatorem et potentialem detentorem)", fej és jószágvesztésre ítélte „azért, hogy senki se merészkedjék mások jogának hasonló bitorlásába ártani magát az idő folyamán (ne quispiam ad similia jura aliena usurpanda se intromittere valeat vei presumpmat temporis in processu)."

1 Mit minősített az 1335. évi ítélet a királyi jog eltitkolásának és bitorlásának? Nem egyszerűen a királyi birtok jogtalan kézbentartását, hanem a megüresedett nemesi birtok királyi adományozásának megakadályozását! Ez az eljárás a királyi jognak kétségtelenül már a 13. században is megállapítható fogalmán alapult, mint ahogyan 13. századi eredetű a nemesi birtokos-mivoltnak az oklevél szerinti ismertetőjele: a birtokrész, a nemesi portio possessionaria is. A királyi jog fogalma a 13. század második felében érdekes kettősséget mutat: ez III. András és az osztrák herceg 1291. évi békekötéséből pontosan kiviláglik. A szerződés értelmében ti. András királynak „Albert herceg úr vissza fog adni a királyi joghoz tartozó, minden olyan várat, amely közvetlenül a királyt és a regnum-ot illet... A király úr minden Ausztriából vagy Németország bármely részéből való embert meg fog őrizni a Magyarországon igaz címen szerzett birtokokban és jogokban úgy, hogy mindenben épségben marad a rendes joghatóságnak az a hatalma, amely a királyra, mint az ország igaz és törvényes urára tartozik (... dominus Albertus dux restituet omnia castra 4