Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 3. szám - MÉRLEG - Dusnoki József: Friedrich Baudri: Reise nach Südungarn 1837–40. Ein Tagebuch. München, 1989. / 82–83. o.

dégszeretetét élvezve részt vehetett a sajkások flottájának gyakorlatozásán. Á Dél-Bánátban egy ideig Oravicabányán is festett, de ott sem talált elegendő megrendelőre. Végül 1838 októberében úgy tűnt, hogy ráköszönt Baudrira a szerencse. Endrődy József földbirtokos hívta meg Temesvár közelében fekvő csávosi birtokára, és megbízta több nagyméretű festmény készítésével. Endrő­dyről azonban hamar kiderült, hogy lelkesedése könnyen hűlő és ritkán fejezi be, amit elkezd. A valóság ezúttal is alatta maradt Baudri várakozásainak, rá­adásul mind nehezebben tudta elviselni vendéglátója szeszélyes és zsarnoki természetét, örömmel fogadta ezért a Gyertyánffy család meghívását közeli tolvádiai birtokára, ahol a 19 éves, tehetséges lányt, Gyertyánffy Bertát kellett a rajzolás és festés műhelytitkaiba bevezetnie. Baudri és Berta között köl­csönös vonzalom ébredt, amelyet Berta előnyös házasságok terveit kovácsol­gató apja nem nézett jó szemmel, és végül kiutasította házából a festőt. Ezzel megszakadt a két fiatal romantikus szerelmi története, s 1840 nyarán Baudri szomorúan útnak indult vissza Németországba. (Bertát 1842-ben Nákó Kálmán gróf vette feleségül; bécsi és pesti palotájuk írók és művészek találkozóhelye volt.) Bertát nehéz szívvel hagyta el Baudri. Nem mondható el ugyanez Magyar­országról, amelynek problémáit ittléte folyamán mindinkább megismerte. Ez­zel párhuzamosan egyre szaporodtak naplójában a társadalomkritikai meg­jegyzések, sőt a felháborodott kifakadások. Ügy látta, hogy nagyon szomorú a helyzet ebben az úgynevezett szabad országban. Határozottan a néppel érzett együtt, szemben a társadalom kiváltságos rétegét képező nemességgel. Endrődy, majd Gyertyánffy birtokán élve tapasztalhatta a jobbágyok és az alacsonyabb rangú uradalmi alkalmazottak kiszolgáltatottságát, naplójában beszámol jó né­hány ellenük elkövetett visszaélésről. „Naponta egyre inkább meggyőződöm arról, hogy mint szenved és vérzik ez a magyar nép egy kaszt korbácsa alatt" — állapítja meg. Változás jeleit, a liberális nemesség törekvéseit Baudri még nem érzékelte. Ugyanakkor észrevette azt is, hogy a Bánát soknemzetiségű lakosságának együttélése nem éppen felhőtlen: rácok, magyarok, örmények, németek stb, bizalmatlanul és ellenségesen szemlélik egymást. A Bánátban élő sókféle nemzetiség, a sokféle viselet festőként inspirálóan hatott Baudrira. A zsánerkép-festés területén is szerette volna kipróbálni ké­pességeit. Hazatérte után a düsseldorfi akadémián tanulmányozta ezt a szakot. A sikert azonban nem a zsánerkép- és nem is portréfestés hozta meg Baudri­nak, hanem egy üvegfestő műhely felállítása Kölnben. A neogótikus templo­mok építésének terjedő divata biztosította a keresletet színes üvegablakok iránt. Baudri 1851-től folyóiratot adott ki a neogótika népszerűsítésére. Köln közéletében megbecsült helyet foglalt el. Tagja volt a városi tanácsnak 1856-tól 1872-ig, élete utolsó éveiben pedig képviselőként vett részt a birodalmi parla­ment munkájában. Baudri naplójának sajtó alá rendezője, Ludwig Gierse nagyon gondos mun­kát végzett. A naplót alapos jegyzet apparátussal, valamint személynév- és helynévmutatóval látta el. Baudri szövegéből 'kihagyta a feleslegesen hossza­dalmas részeket és az ismétlődéseket. Ezeket a kurtításokat talán még sokkal több, lényegtelen információkat tartalmazó naplórészletre is ki lehetett volna terjeszteni. Baudri Magyarországon készített festményei nem voltak föllelhe­tők (csak katalógusukat állíthatta össze Gierse), ezért korabeli tájképek és zsá­nerképek szerepelnek illusztrációként a kötetben. Dusnoki József 83

Next

/
Oldalképek
Tartalom