Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 3. szám - Nemes Lajos: A Heves Megyei Levéltárban őrzött kataszteri iratok rendezése / 43–52. o.

májusára sikerült megszerezni az egyetlen olyan, 1941-ben megjelent kézikönyvet .az Országos Széchényi Könyvtárból, melyet a munkához hasznosítani tudtam

1 (s ezért külön köszönetet kell mondanom dr. Ottavai László főosztályvezetőnek, aki ezt volt szíves rendelkezésemre bocsátani). E mellett a törvények

2 és rendeletek tömkelegéből

3

, valamint a meglevő iratokból próbáltam rekonstruálni a kataszteri munkálatok végrehajtását és azok későbbi nyilvántartását. Azt előre le kell szögezni, hogy a kataszteri munkálatok nem előzmény nélküliek, mivel már korábban is voltak kísérletek arra, hogy adózás céljából valamilyen földadó-nyilvántartást vezessenek. A tisztánlátás céljából meg kellett vizsgálnom az előzményeket. 2. A kataszteri munkalatok történelmi előzményei Az első kísérlet arra, hogy a földek adózását a terület nagysága, annak minősége és jövedelmezősége alapján határozzák meg, II. József 1786. január 5-én kiadott rendeletével vette kezdetét.

4 Ez a munkálat a magyar nemesség egységes ellenállásával találkozott, s a király haláláig — 1790-ig — nem sikerült teljesen végrehajtani, II. József halála után pedig a felméréssel kapcsolatos iratok többségét a nemesség megsemmisítette. Ezt követően 60 évig nincs semmilyen komoly kísérlet arra, hogy a termőföldek adózását reális alapra helyezzék. (Az 1828-as országos összeírás nem az!) Az osztrák örökös tartományok földadórendszerét a magyar korona országaiban az 1849. október 20-án és az 1850. március 4-én kibocsátott királyi nyílt parancsok léptették életbe.

5 Az abszolutista kormány a föld tiszta jövedelmének kipuhatolása céljából minden egyes községben ideiglenes földadókatasztert dolgoztatott ki, melynél az adott területen megszokott művelés mellett várható évi 'középtermésre az 1824. évi átlagos terményárakat vették irányadóul, de kivételképpen az 1836— 1845. évtized átlagárait alkalmazták. így készültek el minden községre nézve az adótelekkönyvek, melyek a birtokos nevét, a telkek térfogatát, a művelési ág és a minőségi osztály szerint kinyomozott átlagos tiszta jövedelmet tüntették fel. Ilyen alapon Magyarország területén a kataszteri tiszta jövedelem 16%-ával vetették ki először a földadót. Ezekhez a százalékokhoz tapadt még az idők folyamán az országos földtehermentesítési járulék, valamint a rendkívüli hadipótlék, s így 1865-re ezek a százalékok körülbelül megkétszereződtek. Az abszolutizmus által kialakított, s a jövedelemkataszter alapjára fektetett földadórendszert törvényesítette a kiegyezés után az 1868. évi XXV. te. Ez anynyi módosítást is tartalmazott, hogy a terület nagyságának helytelen megállapítása esetében a helyreigazítást is megengedte.

6 Az 1870. évi L. te. megállapította a földadó új kulcsát, melyet a földadósorozati 'munkálatban kimutatott tiszta jövedelmek alapján Magyarországon — földtehermentesítési járulékkal együtt — 29,76%-ban szabott meg.

7 A földadó a jövedelemkataszter helyes elvi alapján kivetve kezdettől fogva aránytalan és terhes volt. Ez abból fakadt, hogy a középtermés mennyiségét jórészt föltevések alapján állapították meg. Az értékesítés körülményeit is igen felületesen mérlegelték, végül a gazdálkodási költségeket alacsonyan, a viszonyoknak nem megfelelően vették számba. Természetes volt ez az eredmény, hiszen az egész ideiglenes földadókatasztert a földbirtokosok kellő befolyása, sőt közbejötte nélkül, az ország gazdasági viszonyait többnyire nem ismerő, idegen közegek készítették, szorosan szem előtt tartva azt az utasítást, hogy az adó ne az országon belül legyen arányos, hanem Magyarország is olyan arányban legyen megterhelve földadóval, mint az osztrák örökös tartományok. 44