Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 3. szám - Kemény János: A közigazgatási bizottságok feladatkörének változásai 1876–1914 között / 6–30. o.

hivatal vezetőjének ügykörébe tartoztak. A közgazdasági előadó, mint a közigazgatási bizottság szavazati joggal bíró rendes tagja, közgazdasági ügyekben szakértője volt a bizottságnak, általában pedig a közgazdasági érdekek képviselete volt a feladata.

21 1883-ban a közmunka- és közlekedésügyi miniszter rendeletben intézkedett a folyammérnökök meghívásáról. A folyammérnökök szakértői a bizottságnak, de nem tagjai.

22 Az 1889. évi 28. te. az adófelügyelőségek hatáskörét az újonnan szervezett pénzügyigazgatóságokra bízta. így 1889-től az adófelügyelő helyett a pénzügyigazgatóság vezetője a közigazgatási bizottság tagja és szakelőadója.

23 1900-tól a törvényhatósági állatorvos — mint szakelőadó — köteles volt havonta jelentést tenni az állategészségügyi viszonyokról és az állategészségügyi szolgálat ellátásáról, de tagsági jogot nem kapott.

24 1901-től a közigazgatási bizottságok szakelőadói lettek a kultúrmérnöki hivatalok főnökei is.

25 Az 1912. évi 23. te. szerint a m. kir. gazdasági felügyelőség vezetője is tagja és szakelőadója lett a közigazgatási bizottságnak. Egyidejűleg megszűnt a közgazdasági előadók tagsága.

26 2. Hatásköri változások a közigazgatási bizottság igazgatási tevékenységében a) Adóügy és pénzügyigazgatás A közadók kezeléséről szóló 1876. évi 15. tc-ben foglaltak szerint elemi csapásoknál a közigazgatási bizottság feladata az adóelengedés összegének megállapítása. A biztosítási és kielégítési végrehajtás ingatlanokra vezetését ugyancsak a bizottság rendelte el. A törvény jogot adott az adófelügyelőnek arra, hogy megbírságolja az adótisztyiselőket, de minden ilyen intézkedését jelentenie kellett a közigazgatási bizottságnak.

27 A közadók kezeléséről szóló 1883. évi 44. tc-ben biztosított jogánál fogva a közigazgatási bizottság felügyelt arra, hogy az adófelügyelő a feladatait a törvények és szabályrendeletek szerint teljesítse. Emellett jogot kapott arra, hogy első fokon eljárjon a behajthatatlan adótartozások törlési ügyeiben.

28 Az állami italmérési jövedékkel kapcsolatos kártalanításokról rendelkező 1888. évi 36. te. szerint, ha egy község valamennyi érdekelttel egyezséget kötött, azt fel kellett terjesztenie a pénzügyminiszterhez. Ha a miniszter nem hagyta jóvá az egyezséget, akkor vagy új tárgyalást rendelt el, vagy pedig a közigazgatási bizottsághoz utasította az ügyet első fokú döntésre. A bizottság ezt a feladatot az ún. gazdasági albizottság működtetésével oldotta meg. Az albizottság elnökét és két tagját a közigazgatási bizottság a saját tagjai közül választotta, de pénzügyminiszteri engedéllyel — kivételesen — kívülállót is megválaszthattak tagnak. Az albizottság előadója és jegyzője az adófelügyelő volt, szavazati jog nélkül. A gazdasági albizottság a hozzá utalt ügyben tárgyalást hívott össze, ahol az előterjesztett adatok birtokában döntött a kártalanítási összegről és az azzal kapcsolatos kérdésekről. A határozatai ellen az érdekeltek a pénzügyminiszterhez fellebbezhettek. Ettől függetlenül is minden érdemi határozatot, a kártalanítási ügyre vonatkozó minden irattal együtt, meg kellett küldenie a pénzügyminiszternek, aki az ügyben döntött. A miniszter a döntését az adófelügyelővel közölte, az ő feladata volt az érintettek értesítése.

29 A pénzügyi közigazgatás szervezeti változásairól szóló 1889. évi 28. te. arról rendelkezett, hogy a közigazgatási bizottság gyakorolja mindazon feladatait 12