Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 3. szám - Kemény János: A közigazgatási bizottságok feladatkörének változásai 1876–1914 között / 6–30. o.

igen figyelemre méltó a rendőrkapitányi jelentés, amely részletes adatokat közöl a közbiztonság állapotáról és a lezajlott sztrájkokról.

12 Az árvaszéki elnök jelentésének is állandó része az ügyforgalmi statisztika, ti. hogy mennyi az adott hónapban érkezett, az elintézett és az elintézetlen ügyek száma. A korai jelentések ezen belül tovább részletezik az ügyeket tárgyuk szerint, pl. hagyatéki ügyek, gyámság és gondnokság alatt álló személyekkel kapcsolatos ügyek, haláleset-felvételek, árvasági ügyek stb. Ez a részletezés a későbbiekben elmaradt, szerepel viszont a kiskorú gyámoltak és gondnokoltak száma, értékelés a gyámi és gondnoki számadásokról, valamint az, hogy a gyámság alól szabadultak részére kifizették-e a gyámpénztárban kezelt pénzeiket.

13 A tiszti főorvos havi beszámolói elsősorban a törvényhatóság közegészségügyi és népesedés-statisztikai adatait tartalmazták, így: az előforduló fertőző betegségek nevét és az azokban megbetegedettek számát, a fertőző betegségek megelőzése érdekében tett intézkedések számszerű adatait, és a fertőző betegségek továbbterjedésének megakadályozása érdekében tett intézkedéseket; a kórházak betegforgalmi adatait: az újszülöttekre vonatkozó népesedési adatokat: az élveszületések számát, az újszülöttek nem, vallás és törvényesség szerinti megoszlását és a halvaszületések számát; a lakosság többi részének népesedési adatait: az előfordult halálesetek számát, az elhaltak nem, vallás és kor szerinti megoszlását, az orvosi kezelésben nem részesült elhaltak számát, a halálokokat és az elhaltak azok szerinti megoszlását. Ezeken túl a jelentések közölték az orvosrendőri boncolások és a hullaszemlék számát, az orvosi felügyelet alatt álló kéjnők számát, a gyár- és piacvizsgálatok számát és a vizsgálatok alkalmával szerzett fontosabb információkat.

14 A törvényhatósági állatorvos havi jelentései elsősorban az állategészségügyi viszonyokról tájékoztattak, közelebbről arról, hogy a háziállatok között milyen fertőző betegségek, milyen mértékben fordultak elő, és ezen belül mennyi a régi és az új megbetegedések száma, valamint hogy a beteg állatok közül mennyi gyógyult meg és pusztult el. Megadta a jelentés, hogy a fertőzésre gyanús állatok közül mennyit vágtak le, és ebből mennyi volt a közfogyasztásra alkalmas. Ezeken túl közölte a levágott és közfogyasztásra bocsátott állatok számát fajtánként, a törvényhatóságba behozott hús mennyiségét és az onnan kivitt állatok számát, szintén fajtánként.

15 A tiszti ügyész és a főjegyző nem készítettek havi jelentést. Az ügyforgalomról és a hatáskörükben történt fontosabb eseményekről a polgármesteri (alispáni) beszámolók tájékoztattak.

16 A főjegyzőnek a közigazgatási bizottságban mint bizottsági jegyzőnek volt igen fontos szerepe.

17 A közigazgatási bizottság rendes ülésein a szakelőadók mindezen jelentések meghallgatása mellett előterjesztették az illetékességi körükbe tartozó azon ügyeket, amelyek közvetlen intézkedést igényeltek. A bizottság sürgős esetekben rendkívüli ülést is tarthatott, amit a főispán vagy a helyettese hívhatott össze. Adóügyekben, valamint a személyi és vagyonbiztonságot, továbbá a közegészségügyet érintő fontos kérdések megtárgyalására a rendkívüli ülést az illetékes szakelőadó kérésére mindig össze kellett hívni. Halaszthatatlan ügyekben a főispán vagy helyettese az illetékes szaktisztviselő meghallgatásával a saját felelősségére is intézkedhetett, de az ilyen intézkedéseit, valamint azt, hogy miért nem tartotta az ülést bevárhatónak, a legközelebbi alkalommal bejelenteni tartozott. A törvénynek ez az intézkedése az egyik legtöbbet vitatott tétele volt. A korabeli ellenzéki és a későbbi értékelések is, az önkormányzatot csorbító intézkedések legfontosabbikának te9