Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 1. szám - Galambos Sándor: Alapítványi célok a dualizmus korában Nyíregyházán / 19–27. o.

A magánszemélyeknek tett alapítványok — az alapítók szándékát nézve — teljesítmény orientáló, azaz minőségelvű és szociális, azaz humanisztikus jellegűek lehetnek.

19 A teljesítményorientáció a kiugró teljesítményt, a kiváló munkát jutalmazza, arra buzdít. A szociális alapítványok az elesetteknek, a perifériára szorultaknak nyújtanak segítséget. Az első esetben a feltételnek megfelelés aktivitást, tudatosságot, jó képességet igényel. A sikeres alapító (aki már elért valamit, akinek van miből adnia) a sikert akarókat serkenti. A szociális alapítványoknál e szempontból éppen fordított a helyzet. Az inaktivitás, a cselekedni nem tudás, a hátrányos helyzet kihívására kettős válasz születik. Egyrészt mások elesettségének enyhítésére tesz felajánlást az alapító, másrészt az önállóságát, szuverenitását elvesztő vagy ennek fenyegetettségében élő egyén aktívan lép: hogy sorsán javítson, kérelemmel fordul az alapítvány kezelőjéhez. Nyíregyházán szép számmal keletkeztek teljesítmény orientáló alapítványok. Például az egyik Barzó Mihály-emlék alapítványt társai közül rajzban kitűnő kőműves- vagy ácstanulók számára írták ki, a másikat egy odaadó szolgálatával kiemelkedő tűzoltó kaphatta. Szintén kiváló tűzoltókat jutalmazott a Konthy- és az Antal-féle alapítvány is. Alternatív jellegű Stern Jenő tűzoltóknak tett felajánlása. A 400 koronás adomány kamatait az adott évben legelső tűzesetnél megsérült tűzoltó vehette föl, ha ilyen nem volt, akkor pedig a legkitűnőbb. Stern Jenő az elsődleges szociális szempontot a másik paradigmasor elemével engedte meg kiváltani. Az 1896-ban meghirdetett Lukács Ödön-alapítvány kamatainak egyik felét a helyi gimnázium legjobb magyar írásbeli dolgozatának írója érdemelte ki, másik felét az, aki egy „nyilvános szavalati versenyen a legjobb szavalónak bizonyult."

20 A teljesítmény tiszteletét mutató adományok mellett alapítványok sora igazolja, hogy a szolidaritás érzése mennyire jelen volt a korabeli társadalomban. A város közgyűlése 1892-ben főorvosa, dr. Meskó Pál tiszteletére hozott létre 1000 forintos alapítványt. Célja a nyíregyházi, önhibájukon kívül elszegényedett, elaggott és munkatehetetlen polgárok segítése volt, felekezetkülönbség nélkül. 4 évvel később, a millennium tiszteletére szintén a város tett a szegények javára alapítványt, azt remélve, hogy ezzel véglegesen megoldják a koldulás problémáját. Ez az illúzió is azt mutatja, hogy a századforduló táján (is) elképzelhetőnek tartották a társadalom strukturális gondjait kézi vezérléssel, „kisipari módon" megoldani. Nem sikerült. Stern Jenő végrendeletében a tűzoltókon kívül a városi szegényekre is gondolt. Rájuk 1000 koronát hagyott. Egyedüli kérése az volt, hogy az izraeliták is arányosan részesüljenek a hozadékból. Petrovics Gyula apátplébános 1903-ban 100 koronát tett le örök alapítványul a szegények támogatására, felekezeti különbségre való tekintet nélkül. A Klár Dezső-segély alapítvány 1905-től élt. Nem túl nagy tőkéjének kamatait a simapusztai szegény zsellérek, napszámosok és cselédek községi elemi népiskolába járó gyermekeinek tankönyv- és írószer-segélyezésére használták föl. Az 1912-ben elhunyt Leveleki Márton végrendeletében 10 000 koronát adományozott az izraelita status quo hitközségnek. A kamatok nagyobb részét a hitközségi iskolák szegény tanulóinak felruházására fordították, de évente 200 23