Levéltári Szemle, 41. (1991)
Levéltári Szemle, 41. (1991) 1. szám - Galambos Sándor: Alapítványi célok a dualizmus korában Nyíregyházán / 19–27. o.
koronát kellett Levelek elöljáróságának juttatni, hogy ebből a község szegényeit segélyezzék. Bresel Paulina 1914-ben bekövetkezett halála előtt a következőképpen végrendelkezett: „Négyezer koronát örökös alapítványul hagyok azzal a rendelkezéssel, hogy annak kamataiból évente négy szegény sorsú, arra érdemes nyíregyházi lakos özvegyasszony, felekezeti különbség nélkül, egyenlő arányban részesüljön." Bresel Paulina azt is elrendelte, hogy az éves kamatok negyedrészét özvegy Borbélyné, dr. Szesztay Zoltánék 21 állandó vasalónője élete végéig külön kérés nélkül kapja meg. 22 Az eddig leírtakból megállapítható, hogy az alapítványok céljai többdimenziósak. Az alapítók a közigazgatási egység után a kisebb közösséget nevezik meg, s általában azt is kijelölik, hogy e közösségen belül milyen elvék alapján akarják az egyes személyeket segíteni. A teljesítmény orientáló és a szociális alapítvány típus az egyének támogatásáról döntő — s ezért legjellemzőbb, leglényegesebb — kritériumaiban csak egy szempontrendszer elemeit hordozza, így e két típus unilaterális. A mindkét szempontrendszert ötvöző alapítvány bilaterális. Az iskolai alapítványok rendszerint a két paradigmasorból egyszerre építkeznek. A kamatok folyósításának időtartama szerint az iskolákban az alapítványoknak két válfaja működött. Az ösztöndíjak hozadékát az arra érdemes növendékek több éven keresztül, általában tanulmányuk végeztéig kapták. Ezzel szemben a jutalomdíjakat és a segély alapítvány okát minden évben más tanulóknak ítélték oda, vagy legalábbis évenként döntöttek a kamatok kiosztásáról. A segélyalapítvány szociális jellegű. A jutalom- és ösztöndíjak feltétlenül tartalmaznak értékmozzanatot. Többségük azonban bilaterális, mivel humanisztikus céljuk is van. A dualizmus korában Nyíregyházán megtett alapítványok nagyobb fele iskolai. A nevelési-oktatási intézmények alapítványozási gyakorlatának repreeentálására elegendő a községi polgári leányiskoláét áttekinteni. A néhány példa is azt mutatja, hogy az alapítók nagy része a minőségelvet összekötötte a szociális szemponttal. Haas Mór 1896-ban 500 koronás jutalomdíjat ajánlott föl egy kiváló szorgalmú és előmenetelű, kifogástalan magaviseletű diáknak. Az egyforma minősítésűek közül a szegények, ezek közül is az árvák részesültek előnyben. A Burger Mihály nevét viselő jutalomdíj 500 koronájának kamatait 1902től egy olyan szegény sorsú tanuló kaphatta, aki magaviseletében és tanulmányaiban kifogás alá nem esett. Az árvákat itt is előnyösen bírálták el. A két alapítvány preferencia-sorrendje más. A Haas-féle a teljesítményorientációból indult ki, s felvette a szociális szempontot, míg a Burger-féle fordítva. A követelmények szintje is különbözik. Haas Mór jutalomdíjára csak a kiváló előmenetelűeknek volt esélye, míg a Búrger-díj megelégedett a nem kifogásolható tanulmányi eredménnyel. A kiemelkedő teljesítményt kérő Haas Móré kemény korlátú, a szerényebb eredményt is elfogadó Burgeré pedig puha korlátú alapítvány. A 2000 koronás Klár Vera-ösztöndíj 1912-ben létesült. Szegény sorsú, jeles, „jó erkölcsi magaviseletű" negyedéves növendék nyerhette el, amennyiben magasabb iskolába jelentkezett. Az adományozott a felsőbb iskolába való beiratkozás után egészen tanulmányai végéig kapta az ösztöndíjat. A Werner Lászlóról 23 elnevezett tanulmányi jutalomdíjat csak minden szempontból kiváló növendék vehette föl. Az 1400 koronás tőkéről tanúskodó alapítólevél a preferencia-sorrendet így rögzítette: „Ugyanolyan minősítésű ta24
