Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 2. szám - Balogh Margit: A KALOT és a demokratikus átalakulás – avagy egy katolikus mozgalom végnapjai / 19–29. o.

völdözésnek egy szovjet katonatiszt, egy közikatona és egy magyar lány esett áldozatul. A politikai rendőrség emberei már csak a tettes elszenesedett hulláját találták meg. A Minisztertanács rendkívüli ülésén ismertetett boncolási jegyzőkönyv szerint a merénylő öngyilkos lett a lövöldözéshez használt fegyverrel. Mivel a körülmények arra mutattak, hogy a holttest külső beavatkozás nélkül nem éghetett volna el oly nagymértékben, ezért a rendőrség arra a következtetésre jutott — pontosabban akart jutni —, hogy nem egyéni vállalkozásról volt szó, a merénylőnek segítőtársai is lehettek, akik eszközként használták fel a fanatizált fiatalembert.

34 A Szabad Nép június 1(M tudósítása nemcsak hogy nem kérdőjelezte meg a segítőtársak létét, de meg is nevezte a <halott merénylő szervezeti tagságát: „...összeégve, holtan megtalálták az egyik merénylőt: egy kalotistát vagy cserkészt." Más pártök napilapjai nem vették át <izt a verziót. Ehelyett első híradásaikban Péter Gábor vezérőrnagynak a helyszínen mondott nyilatkozatát ismertették, ami nem esett egybe a Minisztertanácsnak adott tájékoztatással: „Feltevésem szerint a merénylő egyedül volt, de amikor látta, hogy a rendőrség és az orosz katonaság körülvette a környéket, öngyilkosságot követett el."

35 A körülményék arra utalnák, hogy inkább lehetett helytálló ez a bejelentés, semmint a későbbi magyarázatok. (Kovács Imre visszaemlékezéseiben például egyszerű szerelmi féltékenységről és részeg orosz katonáik felelőtlen lövöldözéséről tud.) A szovjet katonák ellen elkövetett orvtámadás azonban a fegyverszüneti megállapodás megsértését jelentette. Nagy Ferenc miniszterelnök a Minisztertanács július 2-i ülésén bejelentette, hogy levelet kapott Szviridov altábornagytól, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) helyettes elnökétől, amelyben felszólította a kormányt, hogy erőteljesebb ütemben számolja fel a reakciót, különösen azt, amelyik az egyház mögött húzódik meg. Felsorolt több katolikus egyesületet, köztük is elsősorban és különösen megokolva a KALOT-ot, és kérte azok feloszlatását. A történések arra engednek következtetni, hogy az egész akció hátterében az MKP állt. A Belügyminisztérium július 4-én kezdte ímeg az egyesületek feloszlatását. Több olyan polgári társulásnak is megpecsételődött a sorsa, amelyeket a Szviridov-levél nem említett. A KALOT sorsát a koalíciós pártok július 8-i közös értekezlete vitatta meg. A Kisgazdapárt vezetői elhibázottnak ítélték a mozgalom betiltását, mert úgy vélték, hogy ez a lépés Mindszentynek és körének kedvezne. Ugyanis azt látszana igazolni, hogy a (baloldallal nem lehetséges az együttműködés, tehát értelmetlen mindenféle közéledés. A baloldali pártok képviselői — elsőként Rákosi Mátyás — a KALOT betiltása mellett kardoskodtak. A pártközi értekezlet végül is Tildy Zoltán köztársasági elnök javaslatát fogadta el, aki azt indítványozta, hogy az átirat kívánságainak eleget kell ugyan tenni, de a miniszterelnök hívja fel a SZEB figyelmét a végrehajtás problémáira.

35 A hivatalos Magyar Közlöny adatait alapul véve 1946. július 18. és 27. között a KALOT 611 helyi szervezetét oszlatták fel. Az intézikedés megkezdése előtt, július 17-én Szebenyi Endre, a BM egyesületi ügyekben illetékes tanácsosa közölte a KALOT vezetőivel, hogy tekintettel a Kisgazdapárt vezetőinek erőteljes fellépésére, a következő kompromisszumos javaslat született: a feloszlatás nem kerülhető el, de ezt követően zöld utat kap egy katolikus agrárifjúsági mozgalom szervezése, új néven, új alapszabállyal, és új vezetőséggel A diktált feltételeket követve 1946. augusztus 11-én megtartotta alakuló közgyűlését a KALOT jogutódja, a Katolikus Parasztifjúsági Szövetség (KAPSZ). Hivatalos működési engedélyt azonban az ígéretek ellenére sem kapott. A féllegális állapot eleve lehetetlenné tette a KAPSZ kibontakozását. A hercegprímás sem az agrárifjúsági mozgalom, hanem a belügyminiszteri engedélyezés27