Levéltári Szemle, 41. (1991)
Levéltári Szemle, 41. (1991) 2. szám - Föglein Gizella: Állami főhatalom Magyarországon a második világháború után, 1944–1949 / 13–18. o.
retek 'között és csak abban az esetben gyakorolhatók, ameddig mások hasonló jogait nem sértik". A tervezetek sorában mintegy „közbülső" helyet foglalt el a Szociáldemokrata Párté. 12 Ez az államfőnek a nemzetgyűléssel szemben gyakorolható jogkörét a kommunista párténál bővebben, a kisgazdapárténál viszont szűkebben vonta meg. Ez a tervezet, csakúgy mint a másik kettő is, fenntartotta a miniszterelnöki ellenjegyzés szükségességét. Az államfő jogállását tekintve az SZDP tervezete az MKP és az FKGP álláspontja között helyezkedett el, illetve egyfajta kettősség volt megfigyelhető. Noha a tervezet a kisgazdapárténál jóval szűkebb jogkört kívánt adni a köztársasági elnöknek, mégis a hatalommegosztás polgári elvének fenntartásában azzal lényegében közös nevezőn volt. A jogkör szűkítésével viszont az államfői hatalom túlsúlyának kialakulását kívánta megakadályozni, közvetlen politikai célként pedig a kisgazdapárt soraiból kikerülő elnök hatalmi súlyának növekedését meghiúsítani. Ebben a vonatkozásban azonban a kommunista párttal vallott közös nézeteket az SZDP. A Szociáldemokrata Párt tervezete volt egyébként az 'egyetlen, amely szigorúan előírta, hogy az államfő elnöksége idején más hivatalt nem viselhet és nem lehet tagja sem a nemzetgyűlésnek, sem pedig politikai pártnak! A Nemzeti Parasztpárt és a kisebb pártok nem készítettek önálló törvénytervezeteket az államforma rendezésére, bár a köztársasági eszme és gondolat a koalíción kívüli Magyar Radikális Párt és a Polgári Demokrata Párt körében egyaránt határozottan jelen volt, immár „hagyományosan", történelmi múltjukból fakadóan is. A tervezetek törvényjavaslattá formálódásával, majd a törvényjavaslatnak a közjogi- és alkotmányjogi bizottsági, 13 illetve parlamenti vitájával 1 ' 1 kompromisszumos módon megszületett az 1946: I. törvény cikk. 15 A köztársasági törvény életbe lépésével — 1946. február l-jével — államjogi és politikai szempontból egyaránt alapvető változások történtek Magyarországon. Az államforma köztársaság lett és létrejött a köztársasági elnöki intézmény. Ugyanalkkor megszűnt az államfői jogok gyakorlására lényegében ideiglenesen életre hívott testület, a Nemzeti Főtanács. Az államfői tisztséget 1948 júliusáig — a pártok előzetes megegyezése alapján parlamenti közfelkiáltással megválasztott, addigra egyetlen kisgazdapárti jelölt — Tildy Zoltán töltötte be. Utódja 1949 augusztusáig, a köztársaság fennállásáig Szakasits Árpád volt. A törvény értelmében a köztársasági élnöik volt hivatott a magyar állam képviseletére. Ö gyakorolta — igen-igen erős megkötöttségekkel — a végrehajtó hatalmat a nemzetgyűlésnek felelős minisztérium útján. A kormányzásban közvetlenül nem vehetett részt; a kormány elnökét csak a nemzetgyűlés Politikai Bizottságának a „meghallgatása" után, a parlamenti többségi elv tiszteletben tartásával nevezhette ki és menthette fel; a kormány tagjait pedig csak a miniszterelnök „előterjesztése" alapján. Az elnök felelősségét és jogát a miniszterelnöki ellenjegyzés nagymértékben csökkentette. A köztársasági elnök képviselte Magyarországot nemzetközi téren; követéket küldött és fogadott, konzulokat nevezett ki és megadta az idegen konzulok részére a működési engedélyt. Hadüzenetre és békekötésre azonban csak a nemzetgyűlés előzetes felhatalmazásával volt jogosult. A köztársasági elnököt illette meg az államfő kegyelmezési joga, valamint háború vagy mozgósítás esetén a honpolgári kötelékből történő elbocsátás joga. Ezenkívül adományozhatta a nemzetgyűlés által alapított érdemrendéket és hivatali állások címeit. Ezek a jogok azonban hatalmi-politikai szempontból nem jöhettek számításba. A köztársasági elnök nem lett a nemzetgyűléssel egyenlő jogú és rangú államhatalmi tényező. A törvényhozás körül csupán a csekélyebb jelentőségű jogok illették meg: nem élhetett sem a törvényszentesítés, sem az abszolút vétó 16
