Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 1. szám - HÍREK - Bikki István–Lakos János: Néhány gondolat az MSZP Politikatörténeti Intézete Levéltárának fondjegyzéke és egy sajtóinterjú kapcsán / 109–110. o.

Néhány gondolat az MSZP Politikatörténeti Intézet Levéltárának fondjegyzéke és egy sajtóinterjú kapcsán 1990 decemberében kéziratként megjelent a Magyar Szocialista Párt Politikatörténeti Intézet Levéltára „Fond- és állag jegyzék"-e. Régi várakozás teljesült ezzel, immár mindenki tudhatja: milyen irategyütteseket őriznek a korábban csak korlátozott nyilvánosságú intézményben. A jegyzék az 1990 májusi állapotnak megfelelően kilenc csoportba sorolva tartalmazza a levéltár őrizetében lévő anyagot: I. Munkáspártok és a hozzájuk tartozó sajtóorgánumok, pártiskolák, intézmények, vállalatok, a párt irányításával működő más szervek fondjai, II. Ifjúsági szervezetek fondjai, III. Szakszervezetek, munkás- és baloldali szervezetek, mozgalmak fondjai, IV. Külföldről származó iratmásolatok, V. Személyi fondok, személyi iratok, VI. Visszaemlékezések, VII. Röpiratok, VIII. Koalíciós pártok, IX. Vegyes eredetű iratok. Valamennyi fondnál és fondón belül feltüntetett állagnál megtaláljuk a dokumentumok évkorét és folyóméter terjedelmét, összefoglalóan elmondható: a jegyzék jól megfelel az ilyen jellegű segédlettel szemben támasztott szakmai követelményeknek, s megadja az igen értékes, 1945 utáni történelmünk feltárásához nélkülözhetetlen gyűjteményben való eligazodáshoz szükséges alapinformációkat. A fondjegyzék kézhez vétele után nem sokkal olvashattuk azt az interjút, amely Sipos Leventével, az MSZP Politikatörténeti Intézete osztályvezetőjével készült és „A Világ" c. hetilap 2992. január 23-i számában jelent meg „Párttörténetiből politikai történet" címmel. Ebben az osztályvezető — többek között — szól az intézet levéltárában őrzött iratok tulajdonjogi (más fogalmazásban: gyűjtőköri illetékességi) kérdéseiről. Az interjú alapján könnyen arra a következtetésre juthatnánk, hogy a „pártarchívum" ügye immár megnyugtatóan rendezett, az állami iratok hiánytalanul visszakerültek a közlevéltárakba, vagyis a „maradék" anyag jogszerűen van a pártintézmény őrizetében és rendelkezése alatt. A tényleges helyzet azonban más! A fond- és állagjegyzék alapján ugyanis megállapítható, hogy jó néhány állami fond átadására eddig még nem került sor. Ilyenek például: — 652. fond: A Budapesti Rendőr-főkapitányság államrendészeti nyilvántartó lapjai (3,40 ifm), — 651. fond: 14. Az Országos Bűnügyi Nyilvántartó Hivatal büntetőlapjai kommunista elítéltekről 1919—1944 (0,10 ifm), 15. A Belügyminisztérium Közbiztonsági Osztályának nyilvántartó lapjai 1920—1944 (0,20 ifm), — 612. fond: Büntetőintézetek (Váci Fegyház, Gyűjtőfogház, stb.) iratai 1919 —1941 (2,50 ifm). Feltétlenül említenünk kell továbbá a volt Munkásőrség iratait. (A jegyzék szerint a Munkásőrség Országos Parancsnokságának 1957—1989 közötti iratai 74 ifm-t tesznek ki.) Sipos Levente nyilatkozata szerint „A munkásőrség is eleinte a mozgalomhoz kapcsolódó intézményként működött, csak valamikor a hetvenes években vált állami szervvé, akkor viszont már értelmetlen lett volna két különböző helyre szétosztani az anyagokat." Azaz: a pártarchívumba került minden. Nem 109