Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 1. szám - HÍREK - Holló Szilvia Andrea–Kaszás Marianne: A fővárosi önkormányzat múltja és jelene: beszámoló a Budapest Főváros Levéltárában megrendezett tudományos ülésről / 103–106. o.

fontosságát és utalt az önkormányzati autonómiát csorbító harmincas évekbeli jogi fejleményekre. Tovább folytatta az előző gondolatmenetet Sipos András levéltáros (BFL), aki a fővárosi törvényhatóság igazgatási apparátusának 1875—1944 közötti történetéről adott számot. A helyi igazgatás szakapparátusa az 1870. évi fővárosi törvény értelmében választás útján került hivatalba. Döntő volt a tisztviselői szakképesítés kötelező elvének kimondása 1883-ban. Az előadó kimerítően vázolta a közigazgatási szervezeti hierarchia ügyosztályi felépítését, annak időközbeni változásait, valamint a tisztviselői fizetési rendszer meghonosítását. A húszas évekkel kapcsolatban kitért a politikai tisztogatások eseményeire, valamint a városvezetés és a Bethlen-i konzervatív kormányerők közötti feszültségre. Horváth András levéltáros (BFL) egyetlen intézmény, a közigazgatási bizottság 1876—1929 közötti működését tekintette át előadásában. A havonta egyszer ülésező testület tagjai között a központi kormányzat helyi szerveinek és a fővárosi törvényhatóságnak a képviselői egyforma arányban voltak jelen. A testület nagyon széles hatáskörrel rendelkezett. 1893-ban a belügyminiszter új működési mód kialakításán fáradozott, ám az intézmény reformjára 1929-ig nem került sor, ezt követően, az állami közigazgatási központosítás folyományaként, mindinkább elvesztette jelentőségét. A bizottságot 1949-ben szüntették meg. Sokéves kutatásai alapján Budapest önkormányzatának gazdálkodásáról adott átfogó képet Szekeres József tudományos főmunkatárs (BFL) az 1873—• 1944 közötti hosszú időszakra vonatkozóan. Mint rámutatott, az 1870-es fővárosi törvény alapján a város bevételei az állami adók pótlékolásából, saját vagyona befolyó jövedelmeiből, a külön városi adókból, illetékekből és vámokból állottak. A döntő részt azonban a pótadók jelentették, s hamarosan társult ehhez a rendszeres (külföldi) hitelfelvétel. A város nagyszabású infrastrukturális beruházásaihoz megkívánt tőke adóemelésekkel nem volt előteremthető, ezt csak az eladósodás, majd a Bárczy polgármestersége idején keresztülvitt községesítés, a közszolgáltatások városi tulajdonba vétele biztosíthatta. Az utóbbiak eredményeként a város kezében idővel hatalmas tőke és jól jövedelmező vállalkozások sora koncentrálódott, ezek hozadéka lesz a város fő bevételi forrásává a két háború közötti évtizedekben. Benczéné Nagy Eszter főigazgató-helyettes (BFL) előadásában a főváros kiépítésében kulcsszerepet játszó Közmunkatanácsról szólt. Külön foglalkozott ennek az állami szervnek a fővárosi önkormányzathoz fűződő, konfliktusoktól sem mentes viszonyával. Áttekintette azokat a nagy infrastrukturális létesítményeket, amelyek az FKT irányításával és közvetlen beruházásai nyomán létesültek. Kimerítően taglalta az FKT mint építési és városrendezési felügyelő hatóság működésének mechanizmusát. Végül drámai tömörséggel mutatta be a főleg a dualizmus korában komoly tevékenységet kifejtő, részben angol történeti előképekre visszautaló szervezet 1945-öt követő felszámolásának körülményeit. Héjj Csaba levéltáros (BFL) beszámolójában az önkormányzati hatáskörben szabályozott oktatási és művelődési intézményekről volt szó. A második napon elsőként P. Táll Éva szociológus (MTA Társadalomtudományi Intézet) tartott előadást „Követhető-e a svájci önkormányzati modell?" címmel. Az előadó szerint a kérdésre igennel felelhetünk azzal a nem csekély megszorítással, hogy a modell követése most és Magyarországon aligha képzelhető el. Miért? Például történeti okok miatt, hiszen a svájci önkormányzat teljesen más természetű, mint a hazai történeti képződmény. Ott ti. ez az önkormányzat, már több mint egy évszázada az állampolgárok közvetlen részvé104