Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 1. szám - HÍREK - Holló Szilvia Andrea–Kaszás Marianne: A fővárosi önkormányzat múltja és jelene: beszámoló a Budapest Főváros Levéltárában megrendezett tudományos ülésről / 103–106. o.

telén alapul, továbbá: a kormányzati rendszer maga erre a tartományi autonómiára épül rá. S mindez, érdemi módosulások nélkül, 130 éve így áll fönn. A hazai sajátosságokat fokozta a II. világháború utáni politikai leszakadás Európáról, ennek a folyamatnak az önkormányzati vonatkozásaiba nyújtottak bepillantást azok az előadások, amelyek 1945-től a 70-es évekig tartóan foglalkoztak a témával. Gáspár Ferenc nyugalmazott levéltáros a fővárosi önkormányzat 1945 és 1948 közötti fejleményeit világította meg. Plasztikus képet adott az 1945-ös év „anarchisztikus" viszonyairól, amikor — egyebek között — a budapesti nemzeti bizottságok, a közvetlen demokrácia e múló szervei számára is nyílott még tér. A tényleges közigazgatási munka kezdetben kerületi szinten folyt, de hamar beindították a közüzemeket. Az előadó kitért az igazoló bizottságok ellentmondásos tevékenységére, részletesen foglalkozott a törvényhatósági bizottság megalakulásával, a főpolgármesteri tisztség tervbe vett megszüntetésével, végül az 1945. novemberi községi választásokkal, Kővágó József polgármesteri ténykedésével. Az 1947-ben hozott új fővárosi törvény, az előadó értékelése szerint, az első komoly jele volt a tanácsrendszer irányába történő elmozdulásnak. Bencsik Zsuzsanna levéltáros (BFL) a tanácsrendszerre történő átállást közvetlenül megelőző két év viharos eseményeivel foglalkozott előadásában. Ehhez igen szorosan kapcsolódott Szántó Ferenc főigazgató (BFL), aki a fővárosi önkormányzati eszme 1945 és 1949 közti elsorvasztásának folyamatát elemezte. Az előadó azokat a pártpolitikai vélekedéseket vette számba, amelyek merőben ellentétes fogalmakban közelítettek a helyi autonómiához. Hiszen már kezdettől hatottak azok a politikusi érvek, amelyek a helyhatóság teljes, legalábbis messzemenő állami alárendelését hangsúlyozták. A gyakorlati politika során Kővágó József 1947-es működését követően Bognár József 1948/49-es polgármestersége járult hozzá döntően a budapesti önkormányzat 'feltétlen felszámolásához, a kommunista hatalmi koncepció sikeres érvényesítéséhez. Mindazt, ami ezután következett, a tanácsrendszer évtizedeit Szabó Klára főmunkatárs (BFL) tekintette át. Kezdetben, az ötvenes évek elején új feladat volt Nagy-Budapest megteremtése, a roppant heterogén új városterület valamelyes egységesítése. Ez olyan „jól" sikerült, hogy a megnagyobbodott metropoliszon belül 36 tszcs, jött létre, velük összefüggésben az előadó külön foglalkozott a begyűjtés tanácsi tevékenységével. Miközben folyt a tömegek politikai mozgósítása és a tanácsi segédlettel végzett felszámolása a helyi kisiparnak, gyakorlatilag leállt a szociális lakásépítés és mindennemű szociálpolitika. A tanács szerepe ezekben az években-évtizedekben a kormánypolitika egyszerű végrehajtásává egyszerűsödött. Érthető, ha a tanácsi munka elvesztette tartalmát, a tanácstagi beszámolók teljes érdektelenségbe fulladtak. Az olvadás éveiben született a II. tanácstörvény (1954), amely némileg javított a helyzeten. Ám a tanácsrendszer az előadásban vizsgált időhatárig (sőt egészen a közelmúltbeli megszűnéséig) messze állt az igazi önkormányzati eszmétől és gyakorlattól. Az előadásokat követően — az előzetes elképzeléseknek megfelelően — vitára került volna sor az 1990. őszi helyhatósági választásokon indult pártok meghívott képviselőinek bevonásával. Ám közülük csak az MDF, az FKgP és az MSZP képviseltette magát az ülésen, akik felszólalásaikban egyöntetűen elismerték, hogy kidolgozott önkormányzati koncepcióval egyikük sem rendelkezik. Az érdeklődés hiánya miatt további vitára nem került sor. Szántó Ferenc zárszavában kiemelte, hogy a levéltár szakmai kihívásnak tett eleget ennek az ülésnek a megrendezésével, amely hivatott lett volna segíteni a készülő fővárosi törvény koncepcionális előkészítését. Ugyanakkor önkritikusan fűzhetjük ehhez hozzá, hogy a feladatnak csak részlegesen sikerült megfelelni; lehet, hogy ha kevesebbet markoltak volna a szervezők, többet ér105