Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 1. szám - HÍREK - Holló Szilvia Andrea–Kaszás Marianne: A fővárosi önkormányzat múltja és jelene: beszámoló a Budapest Főváros Levéltárában megrendezett tudományos ülésről / 103–106. o.

délyek kiadása terén. Ugyanakkor a kutatóktól is megértést várunk, nekik is tudniok kell, hogy a kutatásnak is vannak határai és szabályai. Az a véleménye, hogy hasznos volt az értekezlet, hiszen a törvényalkotás előkészítéséhez éppen a vélemények megfogalmazása és ütköztetése szükséges. Müller Veronika A fővárosi önkormányzat múltja és jelene Beszámoló a Budapest Főváros Levéltárában megrendezett tudományos ülésről 1990. október 31-én és november l-jén került sor a harmadik BFL-napok rendezvényére, melyen aktuálisnak tűnő téma, az önkormányzatok közeli és távolabbi múltja adta az előadások tárgyát. Ennek ellenére általános érdektelenség kísérte az ülésszakot. Miért? Feltehetően azért, mert már utána voltunk az önkormányzati választásoknak, sőt a rendezvénnyel azonos időpontban zajlott Demszky Gábor főpolgármester ünnepélyes beiktatása. Talán, ha a választásokat közvetlenül megelőző hetekben kerül sor az ülésre, több érdeklődőt vonzott volna. Szántó Ferenc főigazgató tartotta a bevezetőt, melyben áttekintette az elmúlt harminc év vonatkozó kutatásának fő problémáit, öt követte BÖhm Antal szociológus (MTA Társadalomtudományi Intézet), aki „önkormányzati esélyek és korlátok a modern társadalomban" című előadásában egyaránt foglalkozott Nyugat- és Kelet-Európa lokális autonómiáival, a civil társadalom létezésének eltérő feltételeivel. A valódi önkormányzat hazai létrejöttének problémája kapcsán arra kereste a választ, hogy teret ad-e az állam a független lokális hatalmák képződésének, és milyen esélyei vannak annak, hogy e helyi hatalmak ténylegesen kifej ezzék-közvetítsék a helyi társadalmak érdekeit? N. Czaga Viktória levéltáros (BFL) előadásában a budapesti önkormányzathoz vezető történeti utat követte nyomon. Miután jellemezte a szabad királyi városi státus rendies szerkezetét, kimerítően elemezte az 1847/48. évi XXIII. törvénycikket, mellyel Pest város önálló törvényhatósággá vált. A következő előadó, Horváth J. András levéltáros (BFL) a főpolgármesteri intézményt mutatta be az 1870-es évektől az 1940-es évekig tartó időszakban. Árnyaltan differenciált a dualizmus kora és a Horthy-kor között, emellett jellemezte az egyes jelentősebb tisztségviselőket, így Ráth Károlyt, Márkus Józsefet, Bárczy Istvánt és későbbi utódjaikat. Breinich Gábor osztályvezető (BFL) a törvényhatósági bizottság működésének nyomon követését választotta témájául. Legrészletesebben az 1873 és 1919 közé eső évtizedekről szólt, arról, hogyan élt e képviseleti testület szabályrendelet^alkotási jogával, milyen elvek alapján állt össze a testület, valamint hogy mi volt a jelentősége a tíz fővárosi kerület létrehozásának. A két háború közti periódus kapcsán kiemelte a virilizmus megszűnésének, a női választójognak a