Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 1. szám - HÍREK - Müller Veronika: A levéltári kutatási korlátozások kérdései: I. A személyiségi jogok védelme és a kutatási szabadság: szakmai tanácskozás az Új Magyar Központi Levéltárban / 98–103. o.

ségi jog. Ez utóbbit természetesen védeni kell, csak úgy látja, hogy a jogászok a prevenció, tehát a megelőzés oldaláról igyekeznek védeni, és úgy véli, hogy a levéltárosok is a preventív álláspontra helyezkednek, holott az utólagos felelősség álláspontjára kellene. Egyetért Farkas Csaba javaslatával. — Bak János (ötvenhatos Intézet Kuratóriuma) álláspontja szerint Magyarország nem azonos egyik nyugat-európai országgal sem, a külföldi példákat nem tudjuk teljesen átvenni. A közelmúlt történetének feltárása a nemzet megújulásának alapvető érdeke. Ehhez pedig az szükséges, hogy kutatható, felderíthető legyen az iratanyag. A koncepciós perek dokumentumainak esetében pedig kuratórium döntsön, ne a levéltár. — Jároli József (Békés Megyei Levéltár) véleménye szerint nem a levéltáros dolga a csősz szerepének ellátása. A levéltárba adással egyidejűleg az iratanyagot átadó adhatna a levéltár számára egy használati útmutatót, ami szerint a levéltáros dönthet. Űgy véli, hogy a levéltáros nem köteles az anyagban lévő esetleges leleplező információt feltárni és publikálni, ez a kutató dolga. — Újlaki Péter (BFL) mint levéltáros nem óhajt csősz lenni, arra törekszik, hogy a rendeletileg előírt korlátozásokat betartva biztosíthassa a kutatást, amit szerinte elsősorban a profi kutató számára kell szabaddá tenni. A kutatási eredmények nyilvánosságra hozásával kapcsolatban pedig az objektivitást emeli ki, mint alapvető követelményt. — Bencsik Zsuzsanna (BFL) azokról a tapasztalatokról szólt, amelyeket a BM-ben őrzött bírósági anyagok levéltárnak történő átadása során szerzett. — Varga László (Történettudományi Intézet) azokhoz csatlakozott, akik szerint a jog és a történettudomány két külön mezőn van. Nem ért egyet a jog álláspontjával, ti. a prevencióval. A történésznek és a levéltárosnak közös a szakmája, közösek az érdekei, márcsak ezért sem lehet a levéltáros csősz. Egyébként is helytelennek tartja, hogy a levéltáros döntsön. Kiindulópontnak annak kellene lennie, hogy 20—30 év elteltével minden kutatható legyen, és csak a kivételeket kellene meghatározni (pl. a koncepciós perek során kikényszerített vallomások). — Soós László (MOL) a Farkas Csaba korreferátumában elhangzottakhoz csatlakozik, az egységes álláspont kialakítása érdekében a jogászoknak a levéltáros és a kutató számára is útmutatóul szolgáló álláspontokat kellene kidolgozni. — Breinich Gábor (BFL) utolsó hozzászólóként megállapította, hogy sok kérdésben nem jutottunk előre, bár a levéltárosokat is nagyon nyomasztó súlyos kérdésről van szó, a levéltárosok bizonytalanságban érzik magukat. Véleménye szerint a jogászok feladata lenne valamiféle elvi támpontot kidolgozni a levéltárosok számára. A hozzászólásokra dr. Törő Károly, Sölch Miklós, Lakos János és Vass István reagáltak. Törő Károly ismételten hangsúlyozta, hogy a személyiségi jogokat védeni kell. E jog védelme, valamint a kutatási szabadság biztosítása kapcsán nem két, hanem sokféle érdek ütközik. A jognak az a feladata, hogy minden érdeket érvényesítsen, tehát bizonyos egyensúlyt biztosítson. Változatlanul az az álláspontja, hogy különbséget kell tenni a közérdekű működés és a magánélet között. A történészek feladata, hogy csak a közérdekű működést kutassák. — Lakos János összefoglalójában kiemelte, hogy egyetért Törő Károllyal abban, hogy a jogalkotási elveket mindenkor figyelembe kell venni. Egyébként még egyértelmű jogszabályok esetében is érez bizonytalanságot a levéltárosok részéről (pl. cégbírósági anyag). Végezetül megemlítette, hogy a még érvényben lévő LÜSZ szerint jelenleg is van fórum, ahova a kutatók panasszal fordulhatnak, éspedig a művelődési és közoktatási miniszter. — Vass István összefoglalta az elhangzottakat. Nem ért egyet a levéltáros—történész szembeállítással egyfelől, másfelől tapasztalata szerint az elmúlt hónapokban az iratképző szervek részéről is pozitív változások történtek a kutatási enge102