Levéltári Szemle, 40. (1990)
Levéltári Szemle, 40. (1990) 2. szám - DOKUMENTUM - Gergely Jenő: A keresztény párt és a katolikus egyház politikai útkeresése az 1930-as évek második felében / 47–63. o.
katolikus érdekeket. Viszonyát a hatalomhoz a jóindulatú semlegesség jellemezte. (1. sz. dök.) Az 1930-as évek közepétől a katolikus egyház által félhivatalosnak tekintett Keresztény Gazdasági és Szociális Párt perifériára szorulását a különféle legitimista, agrárius-konzervatív és egyéb ellenzéki katolikus irányzatok összefogásával igyekeztek ellensúlyozni. Tehát nem új párt alakításával, hanem a régiek újraegyesítésével. Még 1936 karácsonya előtt kezdődtek a tárgyalások a keresztény világnézet alapján álló pártok és politikusok között, hogy az erők összefogására „új pártot" alakítsanak. A fúziót kimondó értekezletet 1937. január 26-ára gróf Zichy János, a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt elnöke hívta egybe, amelyen pártjának képviselőtagjai mellett megjelentek a Nemzeti Legitimista Néppárt részéről Makray Lajos (Griger is csatlakozott, csak személyesen nem tudott megjelenni mert ekkor nem volt képviselő); a Keresztény Ellenzék részéről Friedrich István és Tauffer Gábor; a pártonkívüliek közül Strausz István volt keresztényszocialista politikus, továbbá Drobny Lajos és Béldi Béla. A keresztény párt felsőházi tagjai szintén részt vettek a pártalakulásban. (Természetesen jelen voltak a Keresztény Községi Párt képviselői is.) A résztvevők kimondták az Egyesült Keresztény Párt (alcímeként Keresztény Gazdasági és Szociális Néppárt) megalakítását. Elnöke gróf Zichy János lett, alelnököknek gróf Esterházy Móricot és Csilléry Andrást választották. (Előbbi felsőházi tag, utóbbi a Keresztény Községi Párt ekkori elnöke, miután Wolff 1936-ban meghalt.) Az egyesült pártnak a képviselőházban ekkor 21 mandátuma lett, amivel a kormánypárt után a második legerősebb parlamenti frakció volt. A párt élére egy ún. Intéző Bizottságot állítottak, amelyben mindegyik irányzat helyet kapott. 12 Az alakuló értekezleten megbízták Ernszt Sándor prelátus kanonokot — aki Zichy mellett a párt tényleges irányítója volt —, hogy a képviselőházban napirend előtt szólaljon fel, jelentse be az új párt megalakulását és ismertesse programját. Ernszt ezt még aznap meg is tette. (2. sz. dok.) Az új párt ellenzéki és legitimista volt, Grigerék és Friedrich csatlakozása ezt a jellegét erősítette. De az „erőegyesítés" végeredménye az volt, hogy a korábbiakhoz képest a politikai katolicizmus pártja jobboldalra csúszott, felerősödtek benne a radikális hangok és a „modern" diktatórikus törekvések szószólói (nem utolsósorban a fiatalabb nemzedék révén). A radikális változtatásokat sürgetők között találhatjuk a katolikus közélet számos pap-vezetőjét, publicistákat, de lelkészeket is. Az ő kritikájukat és elképzeléseiket, a szélsőjobboldal felé kiutat kereső katolicizmus platformját Nyisztor Zoltánnak a hercegprímáshoz intézett 1938. márciusi memoranduma foglalta össze. (3. sz. dok.) A hitlerizáló irányzatot azonban a püspöki kar a katolikus diszciplínához való igazodásra figyelmeztette. 1 ' A nyilasokkal való összefogás gondolata — akár mint történetileg elkerülhetetlen kényszerhelyzet, akár mint a nyilas mozgalom „megszelídítésére" irányuló törekvés — szélesebb körben is elterjedt. így az akkori nevén Pehm József (későbbi Mindszenty) zalaegerszegi apátplébános által mozgatott alsópapi szervezkedésekben is. Pehm Nyisztorral 1938 áprilisában Budapestre hívott több mint 100 plébánost, akik előtt a Nyisztor-féle memorandumban kifejtett politikai koncepciót adták elő. A tanácskozás résztvevőinek többsége azonban tartotta magát a püspökök intencióihoz.^ A jobboldali törekvések az Egyesült Keresztény Pártban nem tudtak felülkerekedni. Zichy János szerint a párt funkciója, hogy az evolúciót a tradícióval >lgy egyeztesse össze, hogy az ne vezessen revolúcióra. A belpolitika tengelyébe a Szent István-i gondolatot állította, szembeszegezve az idegen és felforgató eszmékkel, ekkor elsődlegesen a nácizmussal és az újpogánysággal. Ezekkel szem50
