Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 2. szám - DOKUMENTUM - Gergely Jenő: A keresztény párt és a katolikus egyház politikai útkeresése az 1930-as évek második felében / 47–63. o.

ben olyan organikus reformokat sürgetett, amelyek a konzervatív reformpolitika katolikus alternatíváját jelentették, a szociális enciklikák iránymutatása szerint. Külpolitikailag pedig az egyoldalú olasz és német orientációval szemben sürgette az angolszász kapcsolatok megszilárdítását és kiszélesítését. Ezt a koncepciót a pártvezér 1938. augusztus 20-án a Szent István-jubileumon drégelypalánki választóihoz írt Nyílt levelében tette nyilvánossá.

15 A keresztény párt politikai magatartásában újabb fordulatot hozott Imrédy Béla hatalomra kerülése és katolikus szociális reformpolitikájának a meghirdetése. Ili 1938 őszétől a keresztény párt magáénak vallja Imrédy programját, és a parlamentben ismét kormánytámogató pozíciót foglalt el (a kormányzatban Imrédy azonban nem tartott igényt közreműködésükre). Ennek a magatartásnak súlyos következményei lettek néhány hét múltán, amikor az alkotmányvédő parlamentáris erők kísérletet tettek a totalitárius irányba forduló Imrédy megbuktatására. A házszabály-revízió körül kirobbant vitában (ami a parlament további korlátozását jelentette volna) létrejött egy kormánybuktatásra képes ellenzéki többség. Az addigi ellenzéki pártok mellett ugyanis szembefordult a miniszterelnökkel a kormánypártból Sztranyavszky Sándor vezetésével távozó 62 képviselő. A „disszidensek", akiknek élén Sztranyavszky mellett a képviselőház elnöke, a katolikus szerzetes-politikus, Komis Gyula állt, 1938. november 23-án az ellenzékkel összefogva leszavazták a kormányt.

11 A rendszer működési zavarát jelezte, hogy abban először (és utoljára) a parlament megbuktathatta a kormányt. A. győzelem azonban felemás volt. A keresztény párt ugyanis Imrédy mellé állt, és magatartásával nagyban akadályozta egy kormányképes új csoportosulás kialakulását, így Horthy döntése alapján Imrédy a helyén maradhatott. A keresztény párt enyhén szólva felemás magatartása magyarázatra szorult, ezért egy „deklarációban" indokolták meg lépéseiket. (4. sz. dok.) Ez a politikai manőverezés azonban nem sokat segített a politikai katolicizmuson. Imrédy végső soron bukásra volt ítélve, Teleki új kormánya idején pedig mind a disszidensek, mind a keresztény párt irgalmatlanul megleckéztetésre került az 1939-es választásokon. A keresztény párt mindössze 5 mandátumhoz jutott a titkos választásokon, s ezzel jelentéktelen parlamenti frakcióvá süllyedt, amelynek az országban nem éltek szervezetei. De a bomlás feltartóztathatatlanul tovább mélyült. (5. sz. dok.) Ernszt elismerte, hogy a párt — a prímás támogatása ellenére — kudarcot vallott. A titkos választásoknak a keresztény párt már nem látta előnyét, mert tömegei — már amennyiben voltak — annyi meddő várakozás után a szélsőjobboldalon kötöttek ki.

i8 Ennek két mozzanata érdemel említést. Az egyik, hogy a Keresztény Községi Párt 1938 39-ben, a nyilas mozgalmak sikereinek csúcsán, szétesett. Szavazói és tagjai nagyrészt átmentek a nyilasokhoz, egyes képviselőik be is léptek valamelyik nyilas pártba. A megmaradtak 1939-ben formálisan is csatlakoztak a fővárosi kormánypárthoz, és a Teleki-féle Magyar Élet Pártja fővárosi szervezetével fuzionáltak.

JSJ A másik fejlemény egy nyilas-keresztény szocialista párt létrejötte volt. Bár ebben Nyisztorék nem vállaltak szerepet, de ismertetése azért érdemes, mert mutatja ennek az „alternatívának" a zsákutcáját. A Keresztény Nemzetiszocialista Front 1938. június 13-án alakult meg a keresztény párt és a kisgazdapárt bomlástermékeként. A keresztény pártból Meizler Károly, aki először 1935-ben lett képviselő, és Béldi Béla, aki ugyanekkor kormánypárti képviselőként került a parlamentbe, majd átlépett a keresztény pártba, léptek ki. Hozzájuk csatlakozott a korábban a kisgazdapártból kilépett, s ekkor Nemzeti Földmíves és Munkáspárt-ként szereplő 6 képviselő: Rakovszky Tibor, Matolcsy Mátyás, Hor51