Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 1. szám - MÉRLEG - Draskóczy István: Borsa Iván: A Szent-Ivány család levéltára. Bp., 1988. / 84–86. o.

nulmányozhatja, hanem az is, hogy a névmutató segítségével csökkentheti azt a bizonytalanságot, amely minden anyaggyűjtés velejárója. Remélhető, hogy egyszer az Országos Levéltár középkori anyagáról is készül egyfajta névmutató. Bármilyen jó is a regeszta, természetes, hogy számos jelenség tanulmányozásakor nem kerülhető el az, 'hogy az okleveleket kézbe vegyük. A regeszta nem tájékoztat az eredeti szöveg jellegzetességeiről (pl. arengaról) sem. Ugyanilyen helyzetben lesz az a kutató is, aki nem tud magyarul. A névmutató, illetve a latin nyelvű szövegrészek tájékoztatni fogják őt arról, hogy mire számíthat, így a gyűjtemény számukra is jelentős segítséget jelent. Ugyanakikor munkájukat megkönnyítette volna, ha a szerkesztés elveiről valamely idegen nyelven tájékozódhattak volna. Akár szlovákul, hisz az okmányok kétharmada olyan tájra vonatkozik, amelyik ma Szlovákia területén fekszik. A Szent-Ivány család levéltárában található oklevelek többsége még publikálatlan volt. A 22 darab Árpád-kori kiadványból mindössze három (a nyitrai és esztergomi káptalan, túróci konvent egy-egy oklevele) nem került bele valamely nyomtatott gyűjteménybe. Az Anjou-kort képviselő 29 szövegből azonban már a többség, 15 darab mindeddig ismeretlen volt a szakmai közvélemény előtt. Az 1382-től 15254g terjedő korszakból pedig mindössze nyolc (közülük négy cseh nyelvű oklevelet Bottló Béla és Fügedi Erik adott ki) szöveg volt olyan, ami már napvilágot látott. A legtöbb regeszta (48) a Mátyás^kort képviseli, míg a Jagelló-korról csak 24 kivonat tanúskodik. Hat olyan oklevelet is találunk a kötetben, amelyeket annak idején Mályusz Elemér nem tartott arra érdemesnek, hogy felvegye a Zsigmond kori oklevéltárba. Azt mondhatjuk, hogy mostoha sorsú középkori forráskiadásunk újabb értékes kötettel gyarapodott, amelyet remélhetőleg újabbak is fognak követni. Draskóczy István (Folytatás a 7. lapról!) Budapesti szekció (Budapest, 1990. február 22. — az OL, UMKL és BFL munkatársai ezen az ülésen nem vettek részt) — Ne legyen törvényes lehetőség arra, hogy az 1950 óta összegyűjtött iratanyagot bármilyen új jogszabály alapján széthordják. Megyei városnál alacsonyabb szintű önkormányzat levéltárat ne tarthasson fenn. Az állami és az önkormányzati kezelés közül az állami alkalmasabb az iratanyag fennmaradása és a levéltárak működése szempontjából. — Központi gazdasági levéltár létesítése helyett célszerűbb a meglévő területi intézményékre bízni a megszűnő szervek történeti értékű iratainak megőrzését. — A nem köziratokat képző szerveknél legalább az irattáros alkalmazása legyen előírás. — A szaklevéltárak képviselői problematikusnak tartják a szaklevéltárak fogalmának kiiktatását. Javasolják a közérdekű magánlevéltár kategóriát a közlevéltár és a magánlevéltár között. 86