Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 1. szám - MÉRLEG - Kruzslicz István: Békés megye és környéke XVIII. századi történetéből. Közlemények. Gyula, 1989. / 87–90. o.

Békés megye és környéke XVIII. századi történetéből (KÖZLEMÉNYEK) Szerk.: Erdmann Gyula. Békés Megyei Levéltár. Házi soksz. Gyula, 1989. 637 p. (Közlemények Békés megye és környéke történetéből 3.) Az utóbbi éveikben örvendetesen megszaporodott a levéltári kiadványok száma. Sajnos nem minden kutatóműhely rendelkezik saját sokszorosító üzemmel, ami pedig a nyomdai költségek emelkedése miatt alapvető fontosságú lenne. A házi sokszorosítás megszervezése és megteremtése bizonyára nem volt könnyű feladat, megvalósulásával azonban lényegesen megnövekedtek a Békés Megyei Levéltár publikálási lehetőségei. A kiadvány tíz szerzője XVIII. századi forrásokat és tanulmányokat tesz közzé, és Békés megye múltjának eddig ismeretlen vagy kevéssé ismert részleteit tárja az olvasó elé. A kötet híven tükrözi Erdmann Gyula — a szerkesztő — törekvését, hogy az egymással időben kapcsolódó és egy adott területre, Békés megyére vonatkozó tanulmányok és forrásközlések tematikailag is öszszefüggjenek egymással, és mintegy kiegészítsék egymást. Ugyanakkor a sokszínűséget bizonyítja, hogy az emlékirattól kezdve a statisztikai feldolgozásokon, a demográfiai mozgás, a gazdálkodás ismertetésén keresztül a gyulai katolikusok keresztnévadási szokásairól írt tanulmányig a XVIII. századi Békés megye sokoldalú körképét kapja az olvasó. Gombos János A XVII—

XVIII. századi felvidéki népességmozgás és Tótkomlós újratelepítése szlovákokkal c. tanulmánya nyitja a kötetet. A belső migráció előzményeit és okait, valamint következményeit elemezve a szerző az alföldi telepítések lefolyását, egy szlovák település, Komlós példáján keresztül mutatja be, részletesen ismertetve a telepítés főbb mozzanatait. Már 1711 után megindult a földesurak tudatos telepítő tevékenysége is. Rudnyánszky József házassága révén jutott a békésszentandrási uradalomhoz, melyet szlovákokkal népesített be. A zsúfoltság elkerülésére a földesúr később, Szentandrás után Komlóst jelölte ki az egyre-másra érkezők letelepítésére. A bevándorlás mértékét a szerző a családnevek felsorolásával és a családok számának ismertetésével érzékelteti. A komlósiak aliódium hiányában szerződéses viszonyba léptek a földesúrral, a robotot és más természetbeni kötelezettséget pénzen válthatták meg. A földesúr a kisebb regálé jogokat is bérbe adta. Ezek a kedvezmények jelentették a legnagyobb vonzerőt a letelepülőknek. Pánczél Barnabás a XVIII. század közepén a megye újjászervezése és újranépesedése idején Szarvason megtelepült szlovák evangélikus lelkész, Markovicz Mátyás 1748-ban keletkezett latin nyelvű emlékiratát fordította magyarra, és látta el bevezetővel. Markovicz rövid életrajzának bemutatása mellett ismerteti és elemzi stílusát, munkamódszerét, kiemelve a mű emberközpontúságát. Maga a forrás első része a táj sajátos természeti viszonyairól szól. A második résziben a Maros—Körös közén alakult lutheránus—evangélikus kö87