Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 1. szám - KILÁTÓ - Künstler Ferenc: A második európai levéltári konferencia / 70–79. o.

gondoskodjanak, nem a fenti megoldás irányába hat, hiszen ezen feladatnak a kis (helyi) szervezetek nem, vagy csak alacsony hatásfokkal tudnak megfelelni. Blouinnal egyetértésben Sigmond is a levéltárosok képzésében látta az észak-amerikai és európai gyakorlat közötti egyik leglényegesebb különbséget. Árunak a meggyőződésének adott hangot, hogy a képzés intézményesítése nagyban elősegítené az egységes szakmai követelményrendszer elfogadását és alkalmazását. A két szerző helyzetértékelésének végkicsengése alapvetően egybevágott. Európa és Észak-Amerika levéltári rendszerét összevetve ezt Signiond röviden így fogalmazta meg: eltérések a múltban, azonosságok a jövőben. Referátuma végén összegezte megállapításait és következtetéseit, majd az európai régió jövőbeni levéltári feladatai közül kettőt külön is kiemelt. Egyrészt sürgette az európai levéltári állomány automatizált adatbázisának létrehozását, amely forradalmasíthatná földrészünk történetírását. Másrészt javasolta az európai levéltárosok közötti, jelenleg az elvárhatónál alacsonyabb szinten álló kommunikáció fejlesztését, s e célból kezdeményezte az európai levéltárosok társaságának megalakítását. A tanácskozás további napirendjei és záródokumentuma A konferencia második plenáris ülésének témájául az európai és észak-amerikai levéltárak tipológiája szolgált; levezető elnöke Juul Verhelst (Belgium), előadói pedig Hans-Dieter Kreikamp (NSZK) és Carol Couture (Kanada) voltak. A harmadik ülés a levéltári identitás kérdéseivel foglalkozott; ezen az elnöki tisztet Edward Fracki (Lengyelország) töltötte be, a referátumokat pedig Gérard Ermisse (Franciaország) és Helen W. Samuels (USA) készítette. Az ötnapos program keretében előadásokkal kísért, vetített képes technikai jellegű bemutatókra is sor került, amelyek a számítógép levéltári alkalmazásának legújabb eredményeit és jövőbeni fő irányait voltak hivatva megismertetni a résztvevőkkel. Az előadásokat Anne MacDermaid (Kanada), William K. Wallach és Charles Dollár (mindkettő USA), valamint Borisz Kaptelov (Szovjetunió) tartotta. Közülük feltétlenül érdemes két referátumot legalább röviden ismertetni. A. MacDermaid, aki a kingstoni Queens University levéltárosa, a számítógépek kanadai levéltárakban történő alkalmazásának helyzetét és eddigi eredményeit vázolta fel. Előadásának — amely egy 1988. decemberi felmérésen alapult — egyik meglepő információja, hogy (a közhiedelemmel ellentétben) Kanadában a számítógépek levéltári használata viszonylag rövid múltra tekint vissza (mindössze 3 levéltár rendelkezik már tíz éve komputerrel), s a vizsgálatba bevont 44 intézményből hatnak még ma sincs számítógépe. A levéltárak zöme csak mintegy négy éve kezdett nagyobb arányban gépeket beszerezni, jelentősen elmaradva a fejlesztésben a múzeumoktól és a könyvtáraktól. Az elmaradás okát a szerző elsősorban a vásárláshoz szükséges költségvetési fedezet hiányában jelölte meg. Az utóbbi néhány évben azonban a fejlődés ezen a téren rendkívül dinamikussá vált, s főként külső pénzügyi támogatások segítségével jelentős mennyiségű számítástechnikai eszköz — túlnyomórészt IMB PC, valamint Wang mikrokomputer — beszerzésére nyílt lehetőség. Az alkalmazott software^állomány rendkívül változatos képet mutat, de mint az a felmérésből kitűnt, döntő hányada szövegfeldolgozó, s nem adatbázis-kezelő program. A megkérdezett, s számítógéppel rendelkező 38 levéltárból 35 intézményben segédletek készítésére, 33^ban a hivatali munka automatizálására, 5ben pedig az elektronikus posta szolgáltatásainak igénybevételére használták a komputert. 77