Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 1. szám - KILÁTÓ - Künstler Ferenc: A második európai levéltári konferencia / 70–79. o.

jedt gyűjtőmunkát folytattak. A levéltári anyag gyűjtésében azonban tevékenységüket nem a történettudomány szempontjai vezérelték, hanem a történelem iránt megnyilvánuló spontán érdeklődés. Noha ez a szempont Európában is létezik, itt legalább annyira fontos az, hogy a levéltári anyagot a kulturális örökség lényeges részének, a nemzeti identitás egyik hordozójának tekintik, ezért fennmaradása a tudományos mellett politikai kérdés is; továbbá a levéltári dokumentumok jogi bizonyító és ügy vitelsegítő funkciója szintén kiemelkedő jelentőségű. Észak-Amerikában viszont — a többségben lévő történelmi társasági gyűjtemények esetében legalábbis — az iratanyagok gyűjtésének szinte kizárólagos szempontja a történeti érték, pedig az egyéb közgyűjteményekhez viszonyítva a levéltárak „extra dimenziója" éppen irataik jogi bizonyító erejében rejlik. Az európai felfogás a másik kontinensen csak a kisebbségben lévő közlevéltárakban, valamint a gazdasági levéltárakban érvényesül. Ezt követően a szerző felvázolta az európai és amerikai levéltári gyűjtemények kialakulásának ellentétes irányú folyamatait. Rámutatott, hogy míg kontinensünkön a fejlődés során általában a közlevéltárak kebelezték be a magánlevéltári anyagokat, addig az óceánon túl, elsősorban az USA-ban a történelmi társaságok gyűjteményei voltak azok, amelyek tetemes mennyiségű, az adminisztráció számára már szükségtelen köziratot mentettek meg az utókornak. E vegyes gyűjtőkörű intézmények ugyanakkor levéltári anyagukat egyedi dokumentumok gyűjteményeként kezelik, nem pedig mint a bennük lévő információk alapján összefüggő irategyütteseket. A történelmi társaságok mai erős pozíciójának jellemzésére Sigmond hangsúlyozta, hogy sok szövetségi államban a köziratokról való gondoskodást hivatalosan is ezen társaságok feladatává tették. A fő problémát ebben a tekintetben a magánjellegű intézmények sokasága és gyűjtőköri elhatárolásuk hiánya jelenti: szinte lehetetlen kikövetkeztetni, hogy egy adott dokumentum vagy irategyüttes hol, melyik gyűjteményben található. Ezen a gondon kíván segíteni a MARC AMC formátum kifejlesztése, amely lényegében az USA összes ilyen gyűjteményének állományában számítógépes tartalmi visszakeresést tesz majd lehetővé. A következőkben Sigmond rátért clZ 6SZ3. k-amerikai levéltári szervezetek szintenkénti sajátosságainak vizsgálatára. Az USA és Kanada nemzeti levéltáraivói szólva megállapította, hogy noha az utóbbi időben mindkét intézmény önállóbbá vált az adminisztráción belül, céljaik és feladataik jelentős eltérése egész tevékenységüknek más-más irányt szab. A legmarkánsabb különbség a felelősség kiterjedésében, illetve felvállalásában jelölhető meg. A Kanadai Nemzeti Levéltár végső céljául a közlevéltárak és a levéltári szolgáltatások országos méretű hálózatának kialakítását tűzte ki, amennyiben a szükséges anyagi feltételek rendelkezésre állnak. így már ima is a teljes állami levéltári szervezet természetes vezetőjeként lép fel: technikai segítséget és erkölcsi támogatást nyújt a tartományi levéltáraknak, ösztönzi a képzést, előmozdítja a szakmai publikációs tevékenységet, és összlevéltári érdekű kutatásokat folytat. Ezzel szemben az USA Nemzeti Levéltára inkább szövetségi, s nem országos jellegű feladatok ellátására rendezkedett be. Legfőbb kötelezettségének —• s ebben azonos a kanadai társintézménnyel — a szövetségi kormányzat és hivatalainak kiszolgálását tekinti, de országos hatáskörű levéltár-irányító szerepet már a megfelelő jogszabályok hiányából fakadóan sem vállalhat, s Sigmond úgy érzékelte, hogy különösebben nem is törekszik ebbe az irányba. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy különböző formákban (pl. a Nemzeti Publikációs és Iratbizottság vagy az Amerikai Levéltárosok Társasága munkájába való aktív bekapcsolódással) ne támogatná az ország szakmai közösságét, de irá75