Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 1. szám - E. Kovács Péter: Egy törökellenes szövetség tervezete 1502-ből / 49–61. o.

mind Lengyelország és Poroszország területén. Mivel a Hanzák régtől fogva szabadon kereskedhetnek Angliában és más országokban, de ilyen kiváltságuk az angoloknak nincsen, a szövetséghez való csatlakozás azt is jelentené, hogy az angolok és más szövetségesek megszereznék azt a jogot, hogy ugyanolyan szabadon kereskedhetnének területeiken, mint Lengyel- és Poroszország lakosai.'

7 Érthető a lengyel király aggodalma, de érthető VII. Henrik próbálkozása is, aki egy semlegesnek tűnő javaslaton keresztül megpróbálta az angol kereskedőket kedvezőbb helyzetbe hozni a Baltikumban. A Hanzák ugyanis már a 13. században fontos kiváltságokhoz jutottak a szigetországban

78

, az angolok viszont csak a 14. század végén jelentek meg igazi ellenlábasként a Baltikumban. A Hanzák azonban ezt a próbálkozást a 15. század végéig vissza tudták verni, sőt a két fél között kitört, négy évig tartó háborúból győztesen kerültek ki. Az 1474-ben megkötött utrechti béke helyreállította a kereskedővárosok nemzetközi presztízsét és megfékezte az angol kereskedelmi expanziót a Balti-tenger vidékén.

79 Az angol ligajavaslat elsődleges célja természetesen nem a Hanzák kereskedelmi kiváltságainak megtörése volt, de a szabad kereskedelemre utaló formulát így is lehetett értelmezni. (A Hanzáknak ebben az időben Lengyelország területén a Fuggerek gazdasági előretörésével kellett inkább számolniuk. 1502ben már Gdanskban is van képviselőjük Jákob Vetter helyi rézkereskedő személyében.

80

) c) A konkrét segítség hiánya A lengyel király felhívta a tanácsosok figyelmét, hogy VII. Henrik semmiféle említést sem tett arra nézve, hogy miféle támogatást kapnának Angliától és azoktól a királyoktól, fejedelmektől, főpapoktól és főuraktól, a spanyol, francia, portugál és nápolyi uralkodókat leszámítva, akik szövetségre léptek vele. Az utóbb felsorolt négy király nem csekély segítséget (főleg tengerit) tudna adni az országnak, de mindez haszontalan lenne — és ez már egyben politikai kifogás is —, hacsak nem a pápa lenne az akció vezetője, aki nélkül a fenti országokból semmiféle támogatást nem lehet remélni. Ugyancsak nem érti Sándor, miért nem tudatja azon országok segítségének mértékét az angol király, akikkel baráti viszonyban áll.

81 d) Politikai kifogások A pápai részvétel hiánya mellett elsősorban. Lengyelország külkapcsolatait érintő részek ellen emelt kifogást Ulászló testvére. A király szerint az angol uralkodó tervezetének elfogadása, amelyben a Hanzák önálló szövetségesként szerepelnének,; azt jelenti, hogy az ország lemond arról a kiváltságáról, amit a lengyel király Felső-Poroszország birtoklásának jogán bír, tudniillik, hogy a Hanzák duxa is egyben, pedig a kereskedővárosoknak most nagy szüksége lenne a lengyel uralkodó segítségére a Német Lovagrend és a moszkvai fejedelem ellenében. A szövetség belső ellentmondásai sem kerülték el Sándor és tanácsadói figyelmét. Dánia és Skócia, akiket Anglia belefoglalt a ligába, háborút viselnek Svédországgal és Lübeckkel. Ez utóbbi mint hanzaváros, Gdanskkal szövetséges. Svédországra viszont Sándornak van szüksége; Moszkva, Poroszország és Livónia ellenében.

83 (Az utóbbinál csak akkor, ha megszegi az egyezményt.) A négy kérdés köré csoportosítható ellenvélemények ellenére Sándor nem vetette el a liga ötletét. Mutatja ezt az is, hogy hajlandó lett volna Angliába 56