Levéltári Szemle, 40. (1990)
Levéltári Szemle, 40. (1990) 1. szám - E. Kovács Péter: Egy törökellenes szövetség tervezete 1502-ből / 49–61. o.
Hasonlóan vélekedtek a krakkóiak is, akik Jacobus Buczacki secretariust küldik a magyar követség visszatartásának ügyében a királyhoz. Szerintük az ilyesféle szövetségek, ha másra nem is jók a távolság miatt, legalább nevet és hírt szereznek azoknál a nagyhírű nemzeteknél, ahol a lengyelek ismeretlenek. 68 Március közepére, feltehetően az alapos tájékozódás és tanácskozások következtében, Sándor király homlokegyenest ellenkező véleményt képvisel. Nézeteit a Krakkóból küldött Buczacki közvetíti a piotrkowói gyűlésen megjelentek felé. 69 Bevezetőjében azt javasolja a király, hogy egy igen felkészült követet küldjenek Angliába a szövetség ügyében, mert ebben a formájában lehetetlennek tartja elfogadni a ligát. 70 Nem hiszi el VII. Henrikről, hogy csupán vallási buzgóság vezetné, inkább saját érdekei képviselését látja az angol király oklevelében. 71 Kifogásai négy kérdés köré csoportosíthatók. a) Anglia belső helyzete A lengyel uralkodó Angliát belső zavargásokkal küszködő országnak tartotta. Kifejti, hogy jelenleg a ,,Rózsák" pártjából van a király, aki a „Rózsát" a jelesebb és más pénzekre ráteszi, de vannak régi nemzetségek, akik elégedetlenek, mert kiszorították őket a hatalomból. Ezért alkalmatlan az ország a segítségnyújtásra, sőt inkább Angliának lenne szüksége a legtávolabbi fejedelmek bármilyen csekély segítségére és jóindulatára, hogy a pártütések miatt ne semmisüljön meg, és a forrongások alatt a francia, király el ne foglalja, aki pedig Calais kikötőjén keresztül 'könnyedén behatolhatna, az országba. 72 b) Kereskedelmi hátrányok " Eltérően Magyarországtól, ahol nem fenyegette a belső piacot az angol áruk tömeges megjelenése 73 , Lengyelországot egy esetleges angol gazdasági behatolás érzékenyen érintette volna. A lengyelországi városok, elsősorban Krakkó, egy újabb vetélytárssal találták volna szemben magukat, hiszen Krakkó a 16. század kezdetén fontos kereskedelmi központtá alakult, bekapcsolódva a regionális és távolsági kereskedelembe egyaránt. 74 Sándor és tanácsadói az angol tervezetben levő veszélyre a következőképpen hívták fel a figyelmet. Kiemelték, hogy a tengeri hatalmák feltehetően azt szeretnék, hogy áruiknak szabad útja lenne a konföderáció megkötésével, de akkor a kereskedelem fontosabbá válna számukra, mint az ország védelme. (A lengyel király akkor lenne csak más véleményen, ha VII. Henrik skót katonákat küldene Gdanskon keresztül, akik harcosak és a hit dolgában is kiválóak. Nekik és másoknak (szövetségeseknek) a Dnyeszter környékén adnának elpusztult helyeket, elhagyott és romos várakat, mert így kedvezőbb békét lehetne a törökkél kötni. 75 ) Az angol áruk és kereskedők megjelenése azonban nemcsak a lengyel városoknak, hanem a Hanzáknak is konkurenciát jelentett volna. A lengyel politika ugyan a 16. század elejétől a Keleti-tengerrel való összeköttetés érdekében arra törekedett, hogy többek között Gdansk gazdasági és társadalmi privilégiumait megnyirbálja 76 — Sándor első reagálásában utal is erre —, de ha mindezt a szövetség megkötése után egy tengeri hatalom tenné meg, nem kétséges, az ilyen ligát elsősorban nem a Hanzák, hanem az ország érdekében kell elvetni. Sándor nagyon egyszerű érveléssel próbálja bizonyítani, mit is jelentene, ha egy esetleges ratifikáció után megjelenhetnének az angolok úgy a Hanzák, 55
