Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 4. szám - Horváth M. Ferenc: A "népi ellenőrzés" Magyarországon, 1957–1989 / 29–40. o.

vényben megfogalmazott alapelvekből is, melyek szerint „A központi ellenőrzés célja általában annak felderítése, miképp hajtották végre a közületek az államhatalom és az államigazgatás legfelsőbb szerveinek rendelkezéseit, s tervszerűen, gazdaságosan kezelték-e a nép vagyonát." A tvr. végrehajtási rendeletében pedig már részletesen is körvonalazódnak azok az alapelvek, melyek lényeges elemei az 1957-ben megszervezett népi ellenőrzési bizottságok működésének is: az egységes (államigazgatást és a vállalati szférát egyesítő) ellenőrzés, tervszerűség, a „dolgozók széles tömegeinek" bevonása az ellenőrzésbe, marxista—leninista tudás és szakismeret és ,,éber őrködés a dolgozó nép érdekei felett".

3 E lépéssel egy időben megszüntették valamennyi államigazgatási hatóságnál a számvevőségéket, és olyan rendszert hoztak létre, melyben elválasztották a szakigazgatást a gazdálkodástól és belső ellenőrzésétől. Ezen intézkedésnek az volt a bevallott célja, hogy „ . .. a régi rendszer maradványait az államigazgatás költségvetési hiteleivel való gazdálkodás és számvitel terén is felszámoljuk."

4 A fenti alapvető rendeletekkel valójában lezárult az ellenőrzési rendszer teljes államosítása, a későbbiekben már csak „finomítottak" rajta. 1952-ben újból magas szintű jogszabályt, az 1952. évi II. törvényt alkották meg a központi állami ellenőrzésről, melynek legfőbb szerve a Minisztertanács közvetlen felügyelete alá rendelt Állami Ellenőrző Központ volt. E törvényt az illetékes miniszter azzal indokolta, hogy az alsó szinten kiépített ellenőrzési rendszer annyira megerősödött, hogy az ÁEK figyelme a főbb hibák, „az állami élet és a népgazdaság fejlődése szempontjából legidőszerűbb kérdésekre" irányulhat. Feladata „az állami és népi fegyelem megszilárdítása, a dolgozók társadalmi tulajdonának védelme, a népgazdasági tervek végrehajtását szolgáló takarékos gazdálkodás előmozdítása, az ügyek érdemi és gyors elintézését akadályozó bürokratikus módszerek kiküszöbölése és az egyéni felelősség érvényesítése." A gazdasági téren tapasztalható egyenlőtlen fejlődés és a csökkenő életszínvonal miatti társadalmi elégedetlenség 1955-ben az állami ellenőrzés területén is hozott némi változást. Megszüntették a rosszhírű Állami Ellenőrző Központot és helyébe felállították az Állami Ellenőrzés Minisztériumát, mely a meghirdetett általános működési elvek szerint „segíti a Magyar Népköztársaságban a szocializmus felépítését, a lakosság anyagi jólétének és kulturális ellátásának állandó emelését. Ennek érdekében vizsgálja a párt és a kormány politikája által megszabott legidőszerűbb feladatok végrehajtását és következetes harcot folytat a feltárt törvénysértések, hibák és fogyatékosságok megszüntetéséért, a társadalmi tulajdon hatékonyabb védelméért, valamint a pazarlás, a bürokratizmus és a fegyelmezetlenség ellen."

5 Az ÁEM hatásköre kiterjedt a minisztériumokra, a tanácsokra, a szövetkezetekre, a társadalmi szervekre, a bíróságok és az ügyészségek gazdálkodására, de a fegyveres erők és testületek ellenőrzését külön jogszabályban rögzítették.

0 1956. december 31-ével megszűnt az Állami Ellenőrzés Minisztériuma, több más minisztériummal együtt.

7 Ezzel lezárult az a korszak, melyben az ellenőrzés rendszerét szakhivatalok, minisztérium vagy egyéb országos főhatóság fogták össze. Az 1956-os események után az elvi alapokat megújítva építettek ki „demokratikus" ellenőrző szervezetet. 30