Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 4. szám - Föglein Gizella: A nemzetiségi oktatás jogi szabályozása Magyarországon, 1945–1956 / 13–28. o.

többségi törekvések tendenciáival szemben. A nemzeti kisebbségek politikai, gazdasági, kulturális és jogi helyzetének alakulása így —• tulajdonképpen tértől és időtől függetlenül — a politikai demokrácia egyik mércéjévé és fokmérőjévé vált. * * * Magyarország lakosságának létszámában és etnikai összetételében történelmi méretű, gyökeres változást hozott az első világháború és az azt lezáró trianoni békeszerződés.

7 A trianoni diktátum hazánk területét kétharmad részével (190 037 km

2

) kisebbítette, a népesség számát pedig háromötödével (10 284 390 fő) csökkentette. Így az ország területe 92 833 km

2

, a lakosság létszáma pedig 7 980 143 lett. Nemzetiségi szempontból Magyarország alapjában véve homogénná vált, 1920^ban a népesség 89,6%-a magyar anyanyelvű volt, nem magyar anyanyelvű pedig mindössze 10,4%.

8 A hazai nemzeti kisebbségek

1

' — délszlávok, németek, románok, szlovákok — létszáma és etnikai összetétele a második világháború után úgy alakult, hogy Magyarország minden korábbi időszaknál homogénebb állammá vált. Az 1941. évi népszámlálás trianoni területre vonatkozó adatai lényegében a háború utáni időszakra is alapul szolgálhatnak, természetesen figyelembe véve a háború okozta, emberéletben elszenvedett veszteségeket és egyéb népességi, etnikai változásokat.

10 1941-ben 9 319 992 fő volt Magyarország népessége. Közülük 8 657 172 fő (92,8%) magyar anyanyelvű és 662 820 (7,2%) nem magyar — 477 057 (5,1%) német; 75 920 (0,8%

0

) szlovák; 14 161 (0,2%) román; 49 019 „délszláv", azaz 5 444 (0,1%

0

) szerb; 22 269 (0,3%) horvát; 16 490 (0,2%) bunyevác, sokác; 4 816 (0,1%) vend, szlovén — anyanyelvű volt. Ami pedig a nemzetiségi hovatartozást illeti (ez a népszámlálás erre is kiterjedt) a népességből 8 921457 (95,8%) magyar és 398 535 (4,2%) nem magyar — 303 419 (3,3%) német; 16 689 (0,2%) szlovák; 7 565 (0,1%) román; 3 633 (0,0%) szerb; 2 708 (0,0%) horvát; 1511 (0,0%) bunyevác, sokác; 2 058 (0,0%) vend, szlovén nemzetiségűnek vallotta magát.

11 A nemzeti kisebbségek tényleges száma és aránya a második világháború után még tovább csökkent. A magyarországi nemzeti kisebbségek létszámának és etnikai megoszlásának második világháború utáni alakulásáról az 1949. évi népszámlálás adatai nyújtanak egyfajta tájékoztatót. A népszámlálások adatait kétségbe vonni csak abban az esetben lehetséges, ha teljesen nyilvánvalóvá válik a tömeges csalás alkalmazása. A „száraz" adatok vagy a meglepő mutatók sohasem az abszolút helyzetet fejezik ki, azok mindenkor csupán orientálnak, s így a népszámlálási eredmények valamiképpen az adott történelmi-politikai viszonyok sajátos tükröződései. Az 1949. évi népszámlálás alkalmával — a belpolitikai és a nemzetközi helyzetből és tapasztalatokból adódóan, illetve a hatalom nemzetiségi politikájának egyik sajátosságaként — már nem került sor a lakosság nemzetiségi hovatartozásának felmérésére, hanem csupán a népesség anyanyelvét tudakolták. Ekkor Magyarország 9 204 799 lakosából 9 076 041 fő (98,6% vallotta magát magyar anyanyelvűnek és mindössze 128 758 fő (1,4%) nem magyar — közülük 22 455 (0,2%) német; 25 988 (0,3%) szlovák; 14 713 (0,2%) román; 5 158 (0,1%) szerb; 9 946 (0,1%) horvát és 50 498 (0,5%) egyéb, pl. vend, szlovén, bunyevác, sokác stb. — anyanyelvűnek.

12 Az 1941. és az 1949. évi népszámlálás nemzetiségi anyanyelvi mutatói között mintegy 530 000 fő a különbség. A Magyarországról a háború után elmenekült és kitelepített németek, valamint a Csehszlovákiába önként áttelepültek együttes létszáma ezzel szemben kb. 15