Levéltári Szemle, 40. (1990)
Levéltári Szemle, 40. (1990) 4. szám - Hiller István: Határvonal, 1637: spanyol orientáció és bécsi politika a XVII. század derekán / 3–12. o.
és Londonban, Hágában és Firenzében egyaránt elképzelhetetlen lett volna, hogy az uralkodói tanácsadók egy idegen, akár szövetséges ország követségén ülésezzenek. A Habsburgok két ágának szoros együttműködésével persze mindenki tisztában volt Európában, de itt nem olyan összhabsburg fellépésről volt szó, amely egyenlő módon valósult meg Bécsben és Madridban. A Katolikus király diplomatái összehasonlíthatatlanul nagyobb befolyással rendelkeztek a Burgban, mint az osztrák ág Spanyolországban. 21 A Conseyo de Estado tárgyalásaira nem hívták meg Ferdinánd császár követeit, az pedig fel sem vetődött, hogy ajConde Duque és társai Khevenhiller követ palotájában tartsák ülésüket. 22 Alapjaiban tehát nem kiegyenlített, egyeztetett, közös tevékenységről volt szó, hanem a dinasztikus kapcsolatokra eredményesen építő spanyol politika megnyilvánulásairól. A bécsi külpolitika vizsgálatakor azonban a spanyol jelenlét más jellegű problémákat is felvet. Biztosított-e előnyöket a Burg diplomáciája számára az Escorial szokatlanul erős hatása? Hozzájárulhatott-e fejlődéséhez, vagy kizárólag hátrányai voltak az egyoldalú befolyásnak? A kérdés megválaszolásához át kell tekinteni II. Ferdinánd állandó követségeinek hálózatát. Caroli Caraffa, aki 1621—28 között pápai nunciusként a bécsi udvart és politikát alaposan megismerte, jelentésében beszámolt a Habsburg központ diplomáciai életéről is. A nuncius arról tudósított, hogy Spanyolország, Toscana és Velence állandó követtel képviseltette magát Bécsben. II. Ferdinánd követet küldött a Vatikánba, Spanyolországba, s az Oszmán Birodalomba. 23 Párizsban 1619-ig Habsburg ügyvivő működött, 1628-tól rezidens, majd 1635-ben, amikor XIII. Lajos hadat üzent Spanyolországnak, Bécs viszszahívta képviselőjét. 24 A Habsburg Birodalom Európában elfoglalt helyét, s jelentőségét tekintve rendikívül szűk 'követségi rendszernek tűnik ez, s egyértelmű, hogy ekkora szervezettel nem lehetett figyelemmel kísérni a kontinensen végbement fejleményeket. A spanyol diplomácia II. Fülöp alatt kialakított hálózata ezzel szemben lényegesen kiterjedtebb volt, s a XVIÍ. század első felében még gördülékenyen, olajozottan működött. Jó képességű, képzett, ikomoly rutinnal rendelkező politikusok alkották a diplomáciai végrehajtó vezérkart, akik éppolyan otthonosan mozogtak a legkülönbözőbb protokolláris rendezvényeken, mint amilyen könnyed eleganciával oldották meg a kemény politikai feladatokat. 25 Követségeik tényleges hálózatot alkottak, folyamatos kapcsolatban álltak egymással. 1625-ben Párizsból Mirabel márki, Brüsszelből Jacques Bruneau és Spinola márki, Londonból Don Alfonso della Cueva, Milánóból Feria gróf tájékoztatta Ayton Francisco de Moncada Ossona grófját, a Katolikus király bécsi követet Európa aktuális politikai kérdéseiről. 26 A levelek tartalmi kivonatát magá'ban foglaló jegyzék pedig hónapról ihónapra a Titkos Tanács és a Haditanács asztalára került, 27 akik így lényegesen többet tudhattak az európai hadi és politikai eseményekről, mintha csak a Burg diplomáciájának híradásaira támaszkodhattak volna. A spanyol állandó követségek tehát elősegítették a Burg tájékozódását, ami a felszínen egyértelműen a madridi befolyás előnyeit bizonyította. Az információs csatornák és a döntési mechanizmus egysége azonban Bécsben is alapvető követelményként jelentkezett, megvalósítása viszont éppen a spanyol hatás miatt ütközött akadályokba. Bécsben a császár és tanácsosai IV. Fülöp király diplomatái jóvoltából ismerhették ugyan a hadi és politikai fejleményeket, de az információkat külpolitikai rendszerükben alig érvényesíthették, hiszen kiépített követségi hálózatuk ténylegesen nem volt, 28 a spanyol követségeknek pedig nem adhattak közvetlen utasításokat. A kiosztott szerep így 6
