Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 4. szám - Hiller István: Határvonal, 1637: spanyol orientáció és bécsi politika a XVII. század derekán / 3–12. o.

meg szervezettebben, mint fél évszázaddal korábban. Európa diplomáciája azonban, nem törődve a Burg-beli állapotokkal, ütemet váltott, s fokozott sebességgel közelített a célok felé. Meddig lehetett változatlan módszerekkel megvalósítani a bécsi diplomácia általános célkitűzéseit? Hogyan működött részleteiben a Habsburg irányítódöntési mechanizmus? Voltak-e átalakítási kísérletek, s milyen eredményekre vezettek ezek a külpolitikában? II. Ferdinánd korában járta egy szólásmondás; a császár birodalmában három nagy kő, s három nagy hegy van: Dietrichstein, Wallenstein, Lichtenstein valamint Eggenberg, Questenberg, Werdenberg.

Vi A -megállapítás találó volt, hiszen együtt képviseltette itt magát a Titkos Tanács (Dietrichstein, Lichtenstein, Eggenberg, Werdenberg), a Haditanács (Questenberg), az Udvari Kancellária (Werdenberg), a Cseh Kancellária (Dietrichstein), s a császári hadsereg (Wallenstein),

15 vagyis mindazok a testületek, amelyek a diplomácia irányításában ténylegesen szerepet játszottak. Arról azonban, hogy melyik ,,kő" volt a keményebb, s melyik „hegy" a magasabb, vagyis hogy valójában hogyan folyt az irányító munka, hogyan születtek — a külpolitikára is érvényes — döntések, a szólás már nem beszél. A változatlan állapot fenntartásában komoly szerepe volt annak az Olivares gróf vezette spanyol politikának, amely mindent elkövetett bécsi befolyása megtartásáért, s további növeléséért. A madridi tervek ígéretesnek tűntek, s — ha nem is minden áldozat nélkül —, sikeresek is voltak. Az Államtanács évtizedek alatt kimunkált, kifinomult módszerei a külföldi ország politikai gyakorlatát nem személytelen „tömbként", hanem hús-vér emberek által irányított érdekösszességként kezelték.

16 Ennek megfelelően az Aranygyapjas-rend által biztosított előnyök, a különböző rangok és címök, a spanyol királyi évdíj csengő aranyai nem általában a politikai irányvonalnak, hanem a döntéseket hozó előkelőségeknek szóltak, kimondva-kimondatlanul hálára és elkötelezettségre szólítva őket.

17 Nem maradt feladat nélkül a bécsi spanyol követség sem. Onate követ

18 és társai apró „figyelmeztetések" tucatjaival gondoskodtak arról, hogy senki se feledje az Escorial „kiérdemelt" adományait, sőt hogy a kitüntetettek, s a spanyol orientáció hívei minél gyakrabban hangoztassák és képviseljék álláspontjukat. Tevékenységük nyomán II. Ferdinánd udvarában a már korábban létrejött spanyolpárti kör a leghangsúlyosabb és legbefolyásosabb politikai csoportosulás lett. Tagjai meghatározó szerepet játszottak a Titkos Tanácsban, hiszen Franz Dietrichstein, Jaroslaw Martinicz, Ottó Nostitz, Wilhelm Slawata, Johann Breuner mellett Johann Ulrich Eggenberg is a spanyol orientáció követője volt. Spanyolpártiként tartották számon a cseh kancellár Zdenko Lobkowitzot, s szoros kapcsolatban álltak Ra-mbaldo Collaltoval, a Haditanács elnökével is.

19 A madridi politika befolyása természetesen nem kizárólag az egyes személyekre irányult, s nemcsak a személyeken keresztül hatott a bécsi irányítódöntéshozó testületekre. Ennek bizonyítására a legmeglepőbb példát maga a Titkos Tanács jegyzője, Söldner secretarius rögzítette. 1636. február 20-án a Titkos Tanács tanácsosai ülésüket Onate gróf spanyol követ házában tartották; ott vitatták meg a Habsburg Birodalom akkor legégetőbb kérdéseit, s a jegyzőkönyvet is ott vették fel.

20 Már korábban is előfordult, hogy Fülöp király diplomatái, Ossona gróf, Castenda gróf, s faként a kontinensszerte ismert Onate gróf részt vettek, s közbeszóltak a császár legszűkebb tanácsának vitáin, de hogy a megbeszélés színhelye a Burg helyett a spanyol követség épülete legyen, az politikailag már-már az illetlenség határát súrolta. Párizsban 5