Levéltári Szemle, 40. (1990)
Levéltári Szemle, 40. (1990) 2. szám - KILÁTÓ - Dóka Klára: Az Archivmitteilungen 1986–1988. évi évfolyamai / 74–80. o.
het megkülönböztetni: igazgatási és betegekre vonatkozó iratokat. Utóbbiak között a következő sorozatok lényegesek: — születési és halálozási listák — betegek helyzetére és társadalmi összetételére vonatkozó összesítések — korábbi betegségek nyilvántartásai — előzetes vizsgálatok eredményei — megbetegedés és kezelés folyamatának elemzései — gyógyulás és utókezelés leírásai. Az iratok tárolásával a kórházakban és más egészségügyi intézményekben rengeteg gond van. Egyéb megoldás híján azokat pincében, padláson, a kórháztól különálló épületben őrzik. A mennyiségi növekedésre jellemző, hogy 1955-ben az NDK-ban 1,74 millió kezelés volt, melyek száma 1982-ben 2,42 millióra emelkedett, és vele együtt nőtt a dokumentumok tömege is. A selejtezéshez segédlet nem áll rendelkezésre. 1945 előtt 30 éves őrzési időt állapítottak meg, amit 1956-ban megerősítettek. 1964-ben a berlini kórházakban már csak 15 éves őrzést írtak elő, de a helyhiányra hivatkozva több helyen már 10 év után is selejteztek. A tanulmány szerzője szerint a legfontosabb feladat 10—15—30 éves őrzési idők alkalmazásával selejtezési jegyzék összeállítása lenne. A legkevésbé értékes iratok adatait számítógépen lehetne tárolni, míg a tartósabb 'megőrzést igénylőknél (pl. kórlapok, kezelések leírásai) mikrofilmezéssel és az eredeti iratok megsemmisítésével lehetne elérni jelentős helymegtakarítást. Az adatok az egészségügyi kutatás számára így hozzáférhetővé válnának, és csak azok az iratok kerülnének végleges megőrzésre az állami levéltárakba, melyek az egészségügy és egyes intézmények történetét átfogóan dokumentálják. A szerző véleménye szerint a feladatok végrehajtásához a tárcának átmeneti levéltárat kellene szervezni, mely egyúttal információs közporA is lenne. Érdekes forrásanyagra hívta fel a figyelmet Jan Peters, a Berlini Tudományos Akadémia Gazdaságtörténeti Intézetének tanára az Archivmittelungen 1984. évfolyamában: javasolta a paraszti naplók mielőbbi összegyűjtését a falusi lakosság mindennapjainak kutatása érdekében. 15 A folyóirat 1988. évi 3. számában már beszámol a gyűjtőmunka eredményeiről, és a paraszti naplók mellett ismerteti a kisemberektől származó naplószerű feljegyzések egyéb típusait. 16 Kb. 2000 ilyen dokumentumról szerzett tudomást, melyek 50 múzeumban és 75 levéltárban találhatók. Örzőhelyként nem a nagy gyűjtemények, hanem a városi és kerületi levéltárak jöhettek szóba, elsősorban Szászországban, Drezda, Lipcse, Karl-Marx-Stadt körzetében. A legfontosabb típusokat a szerző a következőképpen határozta meg: •— paraszti naplók — gazdasági naplók —• kézművesek, kereskedők számadáskönyvei — egyéb naplók (köztük: kalendáriumok kézi bejegyzéssel, családi krónikák, hajónaplók). Valamennyire jellemző, hogy egyéni indításra készültek, formájuk nem volt kötött, a rögzített adatok nem mások tájékoztatását szolgálták. Jan Peters e forrásoktól megkülönböztette az iskolai naplókat és a céhek protokollumait. Ezek már nem egy-egy személytől, hanem testülettől, intézménytől származtak, és azokat a felügyeleti szerv által előírt, vagy legalábbis a közösség által elfogadott formában készítették. A cikkben felsorolt naplók — szemben a kutatásban gyakran használt útinaplókkal, vándorkönyvekkel — helyhez kötődnek, és így 78