Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 2. szám - DOKUMENTUM - Gergely Jenő: A keresztény párt és a katolikus egyház politikai útkeresése az 1930-as évek második felében / 47–63. o.

váth Ferenc, Láng Lénárt, Mózes Sándor és Némethy Vilmos. A 8 képviselőből álló új párt, a Keresztény Nemzetiszocialista Front megalakulását Meizler Károly 1938. június 14-én jelentette be a képviselőházban.

20 A párt programját a választások előtt, 1939 márciusában hozták nyilvánosságra.

21 A különféle nemzetiszocialista, hungarista és nyilas pártok közül ez a párt nevezte magát kimondottan kereszténynek, és azt hirdette, hogy célja a keresztényszocializmus és a nemzetiszocializmus szimbiózisának a megvalósítása. A kísérlet gyorsan kudarcot vallott, még a választásokon való indulásig sem jutottak el. Az agrárius csoport, a volt kisgazdák (Matolcsyék) ugyanis átléptek az új kormánypártba, Meizler és Béldi pedig a Salló János vezette nyilas Nemzeti Fronthoz csatlakoztak. Az 1939-es választásokon további két párt indult, amely kereszténynek nevezte magát. Egyik a volt disszidensek többsége által létrehozott ún. Keresztény Nemzeti Függetlenségi Párt volt, amelynek élén Komis Gyula állt. Komis a parlamentben 1939. március 9-én jelentette be az új párt megalakítását, 36 képviselővel, és ugyanitt ismertette programjukat is.

22 A disszidenseknek azonban Teleki nem bocsátott meg, és az 1939-es választásokon szinte kivétel nélkül kibuktatták őket a parlamentből, így ez a keresztény párt sem tudott valójában kibontakozni. A másik, ennél sikeresebb vállalkozás a visszacsatolt felvidéki területről indult. A felvidéki magyar polgári pártok közül a két legnagyobb, az Egyesült Keresztényszocialista Párt és a Magyar Nemzeti Párt 1939. január 19-én Komáromban fuzionált, és megalakították az Egyesült Magyar Párt-ot (Egyesült Keresztényszocialista és Magyar Nemzeti Párt). Vezére, Jaross Andor tárcanélküli miniszterként belépett a kormányba. Programja egyesítette a szélsőséges nacionalista és demagóg szociális jelszavakat; kormánypártisága azonban erősen rontotta ennek hitelét.

23. Amikor a vezér kikerült a kormányból, a párt képviselői a parlamentben együttműködtek a kormánypárttal. A politikai katolicizmus kiútkeresése a háború utolsó szakaszában újabb fordulatot vett. 1943-tól részint a püspöki kar tudtával, közvetlenül báró Apor Vilmos győri püspök védnöksége alatt, megkezdődött egy kereszténydemokrata jellegű katolikus politikai párt szerveződése, amelynek bázisát a katolikus tömegmozgalmak, elsősorban a KALOT jelentették volna. Ez a pártszervezés azonban csak a német megszállás és a nyilas hatalomátvétel idején jutott el — immár megkésve — a formális megalakulásig,

24 A „hivatalos" egyházi támogatást továbbra is a parlamenti keresztény párt élvezte, amelynek ekkori néhány képviselője már nem sokat törődött az agg pártvezér, Zichy gróf véleményével, hanem Közi-Horváth József papképviselővel az élen, számos szempontból ismét közeledett a jobboldali radikalizmushoz, annak leginkább az Imrédy által képviselt változatához. A változtatást kívánók azonban nem tudtak megküzdeni azzal a dilemmával, hogy az egyházi vezetés nem engedélyezte a szélsőjobboldali fordulatot, ugyanakkor pedig már készülődött a demokrácia irányába nyitó katolikus párt is. Így maradt a sokszor megkísérelt reménytelen kísérlet: az önmegújítás a múltba való visszatéréssel. így került sor 1943. november 15-én a párt nevének Keresztény Néppárt-ra változtatására, és a visszatérésre a forrásokhoz, a politikai katolicizmus születéséhez, a Katolikus Néppárt 1895-ös eredeti célkitűzéseihez. A pártelnök a parlamentben 1943. december l-jén jelentette be a névváltoztatást és ismertette új programjukat. (6. sz. dok.) Ez a deklaráció a függetlenség megóvását, a törvényes és alkotmányos rend megőrzését, lényegében a rendszer háború utáni átmentését hirdette meg, és felajánlotta ebben a Kállay-kormánynak a támogatását. Nyilvánvaló azonban, hogy a katolikus politika zsákutcájából a kiutat ekkor már nem ez jelenthette, hanem a kereszténydemokrácia zászlóbontása. 52