Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 2. szám - Körmendy Lajos: Számítógépes adathordozók és adatok archíválása: nemzetközi tapasztalatok, 1983–1988 / 15–26. o.

**— a rekordok száma — a hordozó — a hordozók mennyisége (szalagok száma) Az adatfelmérő űrlapok a levéltárban őrzendők, és a beszállítás előtt is hasznosak lehetnek. Egyrészt — a levéltároson kívül — a kutatót is informál­hatják a kintlevő anyagról, másrészt jelezhetik a levéltárosnak a beszállítás el­maradását, harmadrészt segíthetik a felkészülést az értékelésre és selejtezésre, A folyamatos felmérések előnyei igazán jól csak akkor aknázhatók ki, ha az adatokat számítógépen feldolgozzuk. 4. Értékelés és selejtezés Az angolszász levéltári terminológiában appraisal-nak, azaz értékelésnek neve­zik azt a munkafolyamatot, mely során a levéltáros eldönti — elsősorban a fel­mérés során megszerzett adatok alapján —, hogy az iratok közül melyeket kí­vánja archiválni. Az értékelés nyilvánvalóan elsősorban az informatikai iratok történeti értékén alapszik, de egyéb szempontok is érvényesítendők. Az értékelést-selejtezést érdemes formai, technikai ellenőrzéssel, értékelés­sel kezdeni, mert bizonyos feltételek meg nem léte kizárja az archiválást. Ilyen követelmény a megfelelő fájldokumentáció megléte. Van egy mini­málisan szükséges dokumentáció, ami leírja az adatok tartalmát, elrendezését és kódolását: rekordszerkezet leírás (Record Layout, azaz egy rekord mezőinek elrendezését leíró irat) és kódlista. Ennél azonban általában többre van szük­ség, például forrásdokumentációra és kiírásokra is. Feltétlenül ellenőrzendő a szalag olvashatósága. Ha a munka sorrendiségét nézzük, akkor talán ez az elsődlegesen elvégzendő feladat, ugyanis negatív ered­mény esetén még a dokumentációt sem érdemes ellenőrizni. Előfordul, hogy első kísérletre nem sikerül az olvasás, ilyenkor érdemes megpróbálni kijavítani a hi­bát, általában egyszerű tisztítás is segít. Ha ez nem vezet eredményre, akkor marad a rossz blokkok törlése — itt már mérlegelni kell, hogy milyen értékű információ veszik el. Ha a rekordok több mint 5%-ka nem olvasható, több­nyire használhatatlannak tekintendő a szalag I A technikai ellenőrzés során megvizsgálandó, hogy a tervezéskor kialakí­tott követelményeknek az informatikai iratok megfelelnek-e: megfelelő hordo­zón (szalagon) vannak-e, ha nem, milyen munkát és pénzösszeget igényel az „áttételük". Ugyanez vonatkozik a hardver- és szoftverfüggőségre. Vannak egyéb olyan technikai szabványok is, melyek az egységesítés, a feldolgozás és a jövőbeni kutatás szempontjából ajánlottak. Feltételezvén, hogy a levéltár csak hardver- és szoftverfüggetlen informatikai iratokat gyűjt szabvány mágnessza­lagon, ezek a következők: sávszám 9 belső címke címke nélküli (esetleg IBM vagy ANSI) paritás páros vagy páratlan (?) karakterkód ASCII vagy EBCDIC sűrűség 1600 vagy 6250 BPI (esetleg 800; a franciáknál csak 6250) fájlstruktúra hálóstruktúrájú rekord fix hosszúságú blokk fix hosszúságú, max. 20 000 karakterű hozzáférés szekvenciális 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom