Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 1. szám - KILÁTÓ - Cova, Ugo: A Trieszti Állami Levéltár (L'Archivio di Stato di Trieste) / 70–77. o.

tengermelléki kereskedelmi kapcsolatok fenntartásában a Temesvári Társaság. Fellelhetők még egy „Jánosházai Társaság" működésének nyomai, azonban ez hamar csődbe jutott. A gabonaféléken kívül Magyarország exportált állatokat, füstölt húst, dohányt, bort és szőrmeféléket. A Temesvári Társaság iratai az 591. kötegben is láthatók (1767—1774). Egyedülálló az a hír a 352. kötegben (1764—1769), mely szerint Itáliában a Pó síkságon keresnek olyan gyakorlott szakembereket, akik a Bánátban a kendertermesztés bevezetéséhez nyújtanak segítséget. Végül igen érdekesek az 587—590. kötegek (1750—1766) táblázatai a Tengermellék áruforgalmáról. Széles körű kimutatások mutatják be a trieszti és fiumei szabadkikötőn keresztül lebonyolított magyar importot és exportot. A kimutatások rendkívül részletesen megjelölik az árufajtákat, azok mennyiségét, a tengerentúli származási és rendeltetési helyet, és valóban váratlan képet nyújtanak a meglehetősen élénk magyar áruforgalomról, a túlsúlyban levő magyar exportról. A szárazföldi közlekedési utak határozottan elégtelen állapota nyilván nem szorította vissza a tengeri kereskedelmet. Az intézményi változások 1776-ban, mint az Ügyigazgatóság megszüntetése és a Bécstől függő Trieszti Cs. Kir. Tengermelléki Kormányzóság létrehozása és a magyar koronához csatolt Fiumei Kir. Kormányzóság felállítása, Magyarország és Trieszt (sőt az egész osztrák Tengermellék) kapcsolatainak megváltozásához vezettek. A Trieszti Cs. Kir. Tengerparti Kormányzóság iratanyaga azt az érzést kelti, hogy az osztrák hatóságoknak ebben az időben kevesebb konkrét érdekük fűződött a rendszeres és előnyös kereskedelmi kapcsolat kiépítéséhez Trieszt és a magyar belső területek között. Ebben az időben a magyar kereskedelemre vonatkozó anyagok sűrűbben szinte kizárólag a gabonaszektorban bukkannak fel, s ezek között túlnyomó jelentőségűek az exportra vonatkozóak. Ezenkívül néhány csomóban (buste)

9 (1796—1809) a Trieszten keresztül lebonyolított állatszállítás némi jele látható. A 69., 209., 759—772. csomók (1776—1809) vonatkoznak a gabonakereskedelemre, s csak ezek tanúskodnak a trieszti kereskedők egy kis csoportjának meglehetősen aktív tevékenységéről Magyarország és néhány földközi-tengeri kikötő között. A gabonaféléket (elsősorban búzát és zabot) szárazföldi úton szállították Triesztbe Pettaun (Ptuj) és Ljubljanán keresztül. Nem ritkák azonban a tengeri úton Fiúméból vagy a horvát—magyar tengerpart más kisebb helységeiből (Buccari, Portore, Zengg) érkező szállítmányokról tudósító hírek. A kereskedelemről szóló híradások azonban semmilyen módon nincsenek részletezve az ügyiratokban, ezért nehéz komplex adatokat szerezni az 1776-tól 1809-ig tartó időszakra. Kitartó figyelemmel viszont nyomon lehet követni — a politikai események függvényében — a kereskedelem változásait, s nyilvánvaló, hogy ezek az események a gazdaságot erősen befolyásolják. Itt kell megemlíteni II. József Törökország ellen viselt háborúját, és később a napóleoni háborúkat, egyúttal a tilalmakat és korlátozásokat, melyek a háborúk következtében a kereskedelem szabadságát csökkentették. Űgy tűnik, különösen a magyar gabona exportját sújtották a romló viszonyok, és ezt még jobban kiélezték a bécsi központi hatóságok intézkedései. A gabonaexportot Olaszországban a franciák ellen folyó hadjáratok idején támogatták, kizárólag az osztrák csapatok búzával és zabbal való ellátása érdekében. További érdeklődésre tarthat számot, hogy a Trieszti Tengerparti Kormányzóság néhány évig meg volt bízva, hogy egyszer-egyszer különleges okmányokat bocsásson ki a trieszti kereskedők Magyarországon beszerzett és különböző földközi-tengeri kikötőkbe irányuló gabonaszállítmányai számára, különösen olyan speciális kérések ese75