Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 4. szám - HÍREK - Albrechtné Kunszeri Gabriella: Kutató- és fejlesztő munka az Országos Levéltár Anyagvédelmi Osztályán / 104–109. o.

1. Laminálás Polietilén fóliával már csak igen kevés helyen laminálnak, mert olcsósága mellett több hátrányos tulajdonsága is van, elsősorban a viszonylag nagy olvadási hőmérséklet és a nehéz leoldhatóság. (A restaurálás évtizedek óta nemzetközileg elfogadott etikai alapelve a reverzibilitás, azaz a restaurálás során használt anyagok eltávolíthatósága.) A laminálással kapcsolatban többször felmerült az aggály, hogy az így restaurált papírokon jelentkezik-e idővel valamilyen elváltozás. • Több vizsgálat folyt ebben a témakörben, amelyek részben az esetleges károsító hatás kimutatására, részben a polietilén fóliának más, hőre lágyuló fóliával, ragasztóval való helyettesítésére irányultak. A rendelkezésre álló polietilén fóliákkal (dán, osztrák, jugoszláv, magyar) laminált papírmintáknak a nagyon erélyes körülmények között, hővel, nedvességgel, fénnyel 400 órán keresztül mesterségesen öregített próbadarabjain sem a fizikai, sem a kémiai tulajdonságokban nem volt mérhető változás. Ez a tapasztalat megnyugtató. A természetes körülmények között öregedett, 20 évvel ezelőtt laminált iratok esetében nem volt mód a roncsolással járó vizsgálatok elvégzésére, ezek ellenőrzése szemrevételezéssel történt, szintén megnyugtató eredménnyel. Ezen tapasztalatok alapján úgy tűnik, hogy a polietilén fóliával laminált iratok stabilak. Probléma csak akkor jelentkezik, ha a fóliát valamilyen okból el kell távolítani, mert bár ez lehetséges, de nehéz feladat és a dokumentum károsodásával járhat. A polietilén fólia helyettesítésére kísérletek folytak külföldről beszerzett új típusú lamináló anyagokkal. Ezek 30—50 °C-kal kisebb hőmérsékleten olvadnak, ami igen nagy előny, mert a gyenge, restaurálásra kerülő papírt nem kell nagy hőhatásnak kitenni. A másik előny, amely használatuk mellett szól, az, hogy többfajta oldószerrel könnyen leoldhatok. A kipróbált anyagok egyik csoportja fólia és fátyol (poliamid), vagy film (akril ragasztó) formában kapható és ugyanúgy használható, mint a polietilén fólia, azaz a meleg présbe kerülő „szendvics" középső rétegeként. . . A másik csoportba a ragasztóval megkent speciális (többnyire japán) papírok tartoznak. Alkalmazásuk egyszerű; a javítandó papírra meleg présben rá kell simítani. Az Országos Levéltárban kipróbált öt, különböző gyártmányú ragasztó közül egy, a Primal nem bizonyult megfelelőnek. Ezek a ragasztós restaurálópapírok készen kaphatók, de házilag is előállíthatók. Az előbbiek meglehetősen drágák, és csak devizáért szerezhetők bej ezért a házilagos előállítás mutatkozik célszerűnek. Sajnos egyelőre a próbálkozások nem hoztak kellő eredményt, mert sem porlasztással, sem kenéssel nem lehetett megfelelő rétegvastagságot és egyenletességet elérni. A ragasztó felhordásához különleges kenőszerkezetre van szükség, mert az igen vékony, négyzetméterenként 1 g tömegű un. fátyolpapír semmiféle feszítést nem bír el. Ilyen kenögépet még nem sikerült találni, tehát a ragasztós javítópapírok saját előállítása egyelőre megoldatlan. A gyári készítésű ragasztós papírokkal végzett ellenőrző kísérletek jó eredménnyel jártak, sajnos belőlük csak a legértékesebb dokumentumok kíméletes laminálásához szükséges mennyiség megvásárlására van lehetőség. 105