Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 4. szám - HÍREK - Gecsényi Lajos: Az Osztrák Levéltáros Szövetség szakmai tanácskozása / 97–98. o.

A két referátumhoz kapcsolódó vitában kételyek merültek fel az 50 éves kutathatósági időhatár indokoltságát, a „tudományos kutatás" fogalma pontos meghatározhatóságának lehetőségeit, az aláíratott kötelezvények jogi értékét és az adatvédelmi törvény helyes értelmezését illetően. (Ez utóbbi esetben a kérdés az volt, vajon a korlátozás a halott személyekre is vonatkozik-e vagy csupán az élőkre.) A tárgyalt kérdéskörhöz állt közel G. Marckhgottnak, a felső-ausztriai tartományi levéltár főmunkatársának a kortörténeti kutatások problémájáról tartott szenvedélyes előadása. Véleménye szerint e kutatások komolyságát a levéltárosok némelyike megalapozatlanul kérdőjelezi meg s indokolatlanul utasítják el az érdeklődőket. (Itt általában csak a kutatási zárlat alá nem eső iratokról van szó!) Űgy vélte, hogy e mögött a felfogás mögött a tömegjellegű kortörténeti források rendezésétől való félelem áll, holott valójában elkerülhetetlen ezen iratok mielőbbi feltárása, gyors rendezése és segédlettel való ellátása. (Természetesen a személyi és technikai feltételek egyidejű megteremtésével.) A hozzászólók többsége osztotta véleményét és a levéltárosok, illetve a kortörténeti kutatók párbeszédét, kölcsönös megértésének kialakítását sürgette. A megnövekedett számú nem tudományos jellegű kutatási kérelem és információkérés visszautasításának, korlátozásának egyik lehetőségéről a bajor állami levéltár képviselője, H. Rumschöttel igazgató számolt be, a nyugatnémet levéltári illetékek rendszeréről szóló előadásában. Ez a rendszer, amely 1928 óta van érvényben, gazdasági meggondolásokon nyugszik. Az erősen leszűkített fogalmú tudományos kutatás kivételével minden információadást a felhasznált idő és levéltári anyag függvényében kell megfizetni. (Külön illetéket rónak ki a publikálási jog átengedéséért.) Az illetékek a szóbeli adatszolgáltatást is terhelik 15 vagy 30 perces egységekre lebontva. 1988-ban a bajor állami levéltárak ily módon 114 000 DM bevételre tettek szert. Az illetékekről különböző vélemények hangzottak el, de a legmarkánsabban Christiane Thomas, az Osztrák Állami Levéltár főmunkatársa vonta kétségbe létjogosultságukat, amikor nyomatékosan felhívta a figyelmet a levéltárak kulturális intézmény jellegére s arra a tényre, hogy az állami tulajdont képező levéltári anyagnak ingyenesen kell az állampolgárok rendelkezésére állni. Tény, hogy az oly gyakran hallott problémákról folytatott vitákban osztrák kollégáink végül is a levéltári törvény mielőbbi előkészítésének sürgető igényében jutottak leginkább egyetértésre. Ez azonban érezhetően csak a következő évek szívós munkájának eredménye lehet. Gecsényi Lajos 98