Levéltári Szemle, 39. (1989)
Levéltári Szemle, 39. (1989) 4. szám - Major Zoltán László: Megjegyzések a Hajdúkerület és Bihar megye történeti helységnévtárának készítése közben felmerülő problémákról / 64–69. o.
megyéhez kapcsolnia. 1 ' 1 Tennünk kell itt még egy demográfiai jellegű megjegyzést is. A hajdúvárosok létszámnövekedése jóval meghaladta az országos átlagot 1784—1846 között. A népsűrűségi arány itt 13,7-ről 71-re ugrott. 15 Fentebbi megjegyzéseinket a feldolgozás során szem előtt kellett tartanunk. Az is figyelemreméltó volt, hogy a római katolikus összeírások Balmazújvárost és Hajdúszovátot Szoboszló filiájaként tüntették fel. Mindkettőről azt állították feltételesen, hogy Szabolcs megyéhez tartoznak. A görögkatolikus összeírások adatai szerint Balmazújváros és Nádudvar Böszörmény filiáiként szerepelnek. Mindkettőt feltételesen ismét csak Szabolcs megyéhez tartozónak mutatták. Csege anyaegyház esetében ugyanez a helyzet a református összeírásokban, a balmazújvárosi magyar és német eklézsiák viszont Hajdú megyéhez tartoznak. Ide sorolják ezek az összeírások Tiszafüred anyaegyházát is. A fent felsorolt helységekről — mivel más forrásanyag rájuk nézve nincs — törzslapot nem készítettünk. A református összeírások évköre 1803—1804. Hiányoznak a birtokosok nevei, a népesség adatai (ház, háztartás, össznépesség) Hajdúdorog, Hajdúhadház, Hajdúböszörmény, Hajdúnánás, Hajdúszoboszló, Vámospércs helységeknél. Köteles, Pród, Tedej prédiumoknak csak a nevük és a jogállásuk szerepel. Brasló, Tacsilló és Verébszar diverticulumoknál ugyancsak ezt látjuk. Akadnak tehát ellentmondások bőven a feldolgozás során. Bihar megye esetében is érdekes sajátosság a prédiumok nagy száma és névvariánsainak sokasága. Ezek nehezen lokalizálhatok, az egyik forrásban prédiumok, míg falvak a másikban. Csánki Dezső történeti földrajzi művében és más településtörténeti munkákban a szerzők pusztaként jelölték meg a prédiumokat. A sokféle értelmezésű prédiumnak mindenképpen nagy volt a szerepe a magyar településrendszer kialakulásában. Később faluval egyértelmű településeknek tartották azokat. 16 A XVIII. század végén léteztek olyan önálló névvel és különálló határral bíró területek is, amelyeken nem volt állandó lakosság. Korszakunkban, a XVIII. és XIX. század fordulóján a prédium a földbirtok olyan sajátos birtoklási formája volt, amely egyben közigazgatási területi egység is lehetett. Olyan, gyakran jelentős kiterjedésű terület, amelyet leggyakrabban mezőgazdaságilag úgy hasznosítottak, hogy egy közeli falu vagy mezőváros bérelte a földesúrtól, vagy úrbéres szolgáltatásokkal adózott utána. A prédiumon állhatott település is, amely gellegét tekintve lehetett csoportos vagy magányos külterületi lakott hely. Utóbbi esetben neve nem szükségképpen egyezik meg a terület nevével, vagy esetleg elnevezés nélkül, körülírva jelenik meg a forrásokban. 1 ' Az Alföldön voltak olyan települések is, amelyek lakói tanyáikat a bérelt, zálogos vagy tulajdonként megszerzett, de a határhasználat egységes rendjébe be nem tagozódott prédiumokon alakították ki. 18 Sok prédium jogállású helység a térképeken beazonosíthatatlannak tűnik. Ilyenek például: Bélmező, Bobostya, Bogyoszló, Boldogfalva, Buzásd, Buzita, Csátó, Csömög, Kis-Dalom, Nagy-Dalom, Kanye, Kapocz és még sorolhatnánk tovább. Természetesen ugyanezt elmondhatjuk a diverticulumok esetében is. Példaként említhetjük Bisztra, Bozul, Bulz és Cseri nevét. Olyan eset is adódik, hogy a Tabella Locorum prédium jogállásúnak tünteti fel a települést, míg Lipszky diverticulumnak mondja, pl. Bokia helységet. Sok községet sem sikerült a térképeken lokalizálni: Bogz, Bokonvány, Boros, Boznye, Vásáros-Dombó és még más falvak említhetők. Egyetlen példát hozunk fel arra nézve, hogy egyszerre két járásba teszik a községet forrásaink. Dekanyesd például a Lexikon Locorum szerint a belényesi járásban van, a Tabella Locorum szerint pedig a szalontaiban. A törzslapok különböző rovatait kitöltetlenül kellett hagyni, mert vagy nem voltak népességi adatok, nem volt 66
