Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 4. szám - Major Zoltán László: Megjegyzések a Hajdúkerület és Bihar megye történeti helységnévtárának készítése közben felmerülő problémákról / 64–69. o.

adatgyűjtésbe csak a házak, háztartások és a tényleges népesség száma került be.

4 A korabeli birtokösszeírások is fontos adatbázisként szolgálnak a helységnévtárak készítésénél. A Helytartótanácsi Levéltár és a Curiai Levéltár összeírásai a birtokos neve mellett a lakott területeknél megadják a használt nyelvet, közlik a birtokosok neve után azt is, hogy teljes egészében, vagy részlegesen birtokolják az adott területet, illetve jelzik, ha valamely uradalom tartozéka volt.

5 A felhasznált forrásbazishoz kapcsolódnak Korabinsky, Vályi és Lipszky művei is.

6 Korabinsky csak a helységek leírására törekedett, egyéb lakott település csak elvétve található nála. Vályi és Lipszky egyaránt az elméleti teljesség igényével állították össze adattárukat, amelybe a települtség elve alapján bekerültek a magányos külterületi lakott helyek, a területiség elve alapján pedig a lakos nélküli puszták, mezőgazdaságilag nem művelt szigetek, hegyek, Vályinál a folyók is. Gazdasági és egyéb forrásokként a postaállomások, só- és harmincadhivatalok Fallenbüchl Zoltán által összeállított jegyzéke szolgált. Felhasználtuk az 1780 és 1800 közti kalendáriumok adatait is.

7 Fontos részét képezték adatbázisunknak a felekezeti összeírások. A római katolikus és a görög katolikus egyház igazgatási beosztását, filiális rendszerét és a filia szintű népességszámokat regisztrálta az 1785—86-ban elkészített plébániaösszeállítások alapján a Helytartótanács által összeállított Pfarrtopográphie. A települések, köztük a külterületi lakott helyek leírásának részletessége e forrás jelentőségét az általános források szintjére emeli.

8 Bár teljesen megbízható, részletes összeírás a többi vallásra vonatkozóan nem áll rendelkezésünkre, de van anyag a görögkeleti vallású lakosokról, a reformátusokról, az evangélikusokról és az izraelitákról is.

9 Következő forráscsoportunkat a térképek jelentik. Felhasználtuk Bihar megye történetföldrajzi térképét, az 1850. évi járási térképeket és a XVIII. századvégi, XIX. század eleji állapotot mutató, a múlt század 70-es éveiben publikált, községhatáros megyetérképet is.

10 Sajnos a pusztákat ezeken a lapokon csak pont jelöli a tényleges kiterjedés helyett. Az ebből adódó lokalizációs pontatlanságok sok gondot okoztak nekünk, de nyilvánvalóan a többi helységnévtár készítőinek is. A Hajdúkerület és Bihar megye topográfiai ábrázolása nem csak a változó megyehatárok miatt nehéz. Az is szem előtt tartandó, hogy a Hajdúkerület speciális közigazgatási-politikai egység volt, amelynek jogállása hosszú ideig különböző problémákat vetet't fel. Mind a Hajdúkerület, mind Bihar megye esetében használnunk kellett természetesen Szabolcs megye térképét is. A kor magyar tudományos közvéleménye is egy sor hamis információval rendelkezett a hajdúvárosokról. Bél Mátyás például 1753-ban megjelent munkájában a hajdúvárosokat Szabolcs megye szerves részeként tárgyalja s közéjük számítja Polgárt is, bár pusztulásáról tud.

11 II. József közigazgatási reformjai során a hajdúvárosokat (1786-ban) minden eddiginél nagyobb veszély fenyegette. A Hajdúkerület Önállóságát ugyanis megszüntették, s Szabolcs vármegyébe olvasztották be.

12 II. József közigazgatási rendelete (1785. III. 18.) az ország közigazgatásának átszervezéséről, amely egyben a Hajdúkerület megszűntét is jelentette, súlyos helyzetet teremtett. Erre a konkrét intézkedést a Helytartótanács 1787. január 9-én adta ki. II. József halála után II. Lipót viszszaállította az ország régi közigazgatását, amely természetesen a Hajdúkerületet is érintette.

13 A helyzet azonban ezzel korántsem jutott nyugvópontra. Szabolcs megye az 1802-i országgyűlésen kísérletet tett, hogy a hajdúvárosokat bekebelezze. Sikerült is Polgárt, az egykori hajdúvárost portái tekintetében is a 65