Levéltári Szemle, 39. (1989)
Levéltári Szemle, 39. (1989) 4. szám - Ujváry Gábor: Egyetemi ifjúság és katolicizmus a "neobarokk társadalomban": adatok a Foederatio Emericana történetéhez / 51–63. o.
A corporatio három tagozata félévente legalább egyszer közös gyűlést, ún. KiskáptalanX tartott. Az emericanás ifjúság a curiák mellett 1926-tól „egyetemi blokkokat" alakított, melyek a hallgatók érdekképviseletén túl a szakképzésben is fontos szerepet játszottak: egyetemi szakonként tömörítették a fiatalokat. Külön-külön blokkja lett így a jogászoknak, az orvosoknak, a bölcsészeknek, a közgazdászoknak stb. 1939-ben az Emericanát két fő tagozatra: társadalmi és bajtársi szervre osztották. A társadalmi szervezetben a convent és a família a corporatio része maradt, míg a curia önállósult, és mint bajtársi (azaz ifjúsági) szervezet átvette a blokkok addigi szerepét. Ezentúl — továbbra is szakonként elkülönülve — „hivatás curiaként" működött, élén egy egyetemi vagy főiskolai tanárral, a dominus magisterrel, és az ifjúsági vezetővel, a seniorral. Bár ez az átszervezés nagyobb mozgásteret biztosított az Emericana fiatalságának, a bajtársi szerv ezután is csak egyetemi és főiskolai ügyekről tárgyalhatott: politikai, gazdasági, szervezeti kérdésekben változatlanul a társadalmi tagozat mondta ki a döntő szót. 13 A blokkok, majd a hivatás-curiák serkentően hatottak az ifjúság szakmai fejlődésére, de az Emericana rendiségi, korporatív kiépítését is szolgálták. A XI. Pius pápa által 1931-ben kiadott Quadragesimo anno kezdetű enciklika nyomán az Emericana tagjainak többsége úgy érezte: a korporációs elveken fölépített társadalomban, a „közjó és az osztálybéke" megteremtésében, a forradalmi szocializmussal és a totális fasizmussal egyaránt szembeszállva a katolikus egyház járhat az élen; az evolúció vagy revolúció dilemmájában az általa is vallott evolúció győzedelmeskedhet. 1 ' 1 A Foederatio Emericana országos szervezete három fő részre tagolódott: tanácskozó, határozó és végrehajtó szervre. A tanácskozó szervek élén a protektorátus, a védnöki kar volt. Ebben a fővédnökök — Magyarország hercegprímása és az erre fölkért „kimagasló: katolikus férfiak" —, a corporatiók protectorai és a magyarországi tanítórendek főnökei foglaltak helyet. A tekintélyelvet oly sokszor hangoztató egyesületnek a protectorátusban voltak a legbefolyásosabb, az egyházi és a világi hatalom széttéphetetlenségét bizonyító tagjai. Albrecht, József és József Ferenc királyi hercegeket, Schuschnigg osztrák kancellárt, Brüning német miniszterelnököt ugyanúgy megtalálhattuk itt, mint Szekfű Gyulát, Hóman Bálintot, Kornis Gyulát, Gerevich Tibort, Magyary Zoltánt és a magyar tudományos és művészeti élet más kiváló képviselőit, vagy Friedrich István volt miniszterelnököt, Skerlecz Miklós nyugalmazott horvát bánt, Törley Dezső gyárost, Rottenbiller Fülöp államtitkárt és további vezető politikusokat, nagybirtokosokat és nagytőkéseket. 15 Az Emericana többi tanácskozó szerve is a corporatiók vezetőiből állt, s a protectoratushoz hasonlóan álalában évente egyszer ülésezett, az egyesület díszes közgyűlése, a Nagykáptalan előtti napon. A Nagykáptalan nemcsak a határozó szervek, de az Emericana összes szervei közül a legfontosabb, rendszeresen összehívott testület volt. Hatáskörébe tartozott az Emericanát érintő problémák tárgyalásának többsége: az évi jelentés és a zárszámadás felülvizsgálása, a következő évi költségvetés megvitatása, a különböző indítványok és fellebbezések elbírálása, az egyesület tisztikarának megválasztása, a szövetség alapszabályainak módosítása stb. A Nagykáptalan csaknem minden alkalommal november elején, „lovagias" látványosságokkal s szinte azonos szertartások szerint zajlott. A középkori 55
