Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 4. szám - Ujváry Gábor: Egyetemi ifjúság és katolicizmus a "neobarokk társadalomban": adatok a Foederatio Emericana történetéhez / 51–63. o.

külsőségek modern formákkal és tartalommal való megtöltése azonban gyakran sikertelennek bizonyult. A két Nagykáptalan közötti időszakban a Káptalan intézkedett. A becsületszék és a Foederatio Fegyelmi Bírósága is a Nagykáptalan állandó szerve volt. A „végrehajtó hatalom" a „Vezérség" kezében összpontosult. Ennek élén a „Commendator" állt, aki — elméletileg — a szövetséget érintő ügyekben intézkedett és az Emericanát kifelé képviselte. E tisztséget 1939-ben bekövetkezett haláláig Bittér Illés viselte, őt Kemenes Illés, majd 1943 márciusától Endrédy Vendel követte. A Commendatorok legfőbb munkatársa mindvégig az Emericana „szellemi atyja" Schwartz Elemér „Anonymus" (főtitkár) volt. A gyakorlatban ő irányította az egyesület tevékenységét. Szívügye volt az Emericana: saját feladata — az egyesület adminisztrációjának és propagandájának vezetése — mellett számos egyéb munkát is vállalt a Foederatio felvirágoztatásáért. Nem rajta múlott, hogy tisztességes és becsületes szándékait kevéssé tudta megvalósítani. A Commendatoron és az Anonymuson kívül a Praeceptor (elnökhelyettes), a Praelatus (főpap), a Magister Magnus (az egyetemi és főiskolai hivatás-curiák vezetője) és az Archiadvocatus (főügyész) voltak a Vezérség tagjai. Közülük Gerevich Tibor Magister Magnust kell kiemelni, aki szintén igen sokat tett a katolikus főiskolásokért.

10 Az Emericana „tisztikara" a néhány taggal kiegészített Vezérség volt. A „Cancellária" önálló intézkedési jog nélkül végeze az egyesület adminisztrációját, a „Felügyelőbizottság" pedig a vagyon- és pénzkezelést ellenőrizte. Az Emericana különböző szervei gyakran egymás feladatát keresztezték, a hatékony munkát pedig inkább akadályozták, mint segítették. Rengeteg bizottság csupán azért alakult, hogy az előkelő tagok a kevés elfoglaltsággal járó bizottságelnöki funkcióban reprezentálhassanak. Az egyesület 1927-es zászlószentelésére létrejött Ünneprendező Bizottság pl. tizenöt — külön-külön elnökséggel rendelkező! — fakultást foglalt magába, az Emericana országos szervezetének pedig — az albizottságok nélkül — 1926-ban tizenhárom, 1940-ben már huszonhárom állandó bizottsága volt.

17 Az Emericana szervezetének rövid összefoglalásából is kitűnik: rendkívül és szükségtelenül bonyolultak voltak az alapszabályok, melyek a különféle szervek sokaságának megteremtésével és egymáshoz való viszonyuk körvonalazatlanságával nem az egyes egységek felelősebb önállóságát, hanem a minél teljesebb centralizációt hivatottak biztosítani. így az Emericana, mint tipikusan antidemokratikus szervezet, fölülről, központilag irányította kisebb egységei tevékenységét. A túlszervezettség, a hatáskörök tisztázatlansága és egymásba olvadása által maga a „szervezet" kelt önálló életre és az egyesület fölé magasodott. A többi katolikus társadalmi mozgalomhoz hasonlóan erősen konzervatív szemléletű világi vezérkar — már származásánál fogva is — az arisztokrácia és a középosztály egységének megteremtésén fáradozott, eleve kizárva bármiféle társadalmi nyitás, megújulás és felfrissülés lehetőségét.

18 Számosan, különösen az ingatagabb anyagi háttérrel rendelkezők, csak érdekből, szociális támogatás és kedvezmények megszerzéséért, a tehetősebbek pedig társadalmi presztízsük emeléséért léptek be az Emericanába. Az előkelőségek inkább csak nevüket és anyagi segítségüket adták. Mivel egyszerre általában több egyesületnek voltak tagjai, egyik munkájában sem vehettek aktívan részt, ugyanakkor már névleges tagságukkal is kifejezték igényüket az egyesület nekik tetsző vezetésére. 50