Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 4. szám - Hargittai Emil: Katonai egyházi szervezetek iratanyaga a Hadtörténelmi Levéltárban / 32–43. o.

A katonai lelkészek ebben a korban csak a háborúk, illetve a hadba vonulások idején teljesítettek szolgálatot a hadseregnél. A béke helyreálltával munkájuk megszűnt, a lelkészek pedig az addigi parochiájukban gyakorolták tovább hivatásukat. A XVII. és a XVIII. századi hadszervezet szerint az ezredek nagy önállósággal rendelkeztek. Kiváltságaik közé tartozott a személyi viszonyok rendezésén, a belgazdálkodás megszabásán, az egyenruha megválasztásán kívül az is, hogy minden ezred külön parochiát képezett, amelynek lelkipásztori teendőit az ezred által választott tábori lelkész látta el. így a katonai lelkészet tulajdonképpen a tábori lelkészeken, az ezredkáplánokon nyugodott. Elnevezésük ebben és az ezt követő időben aszerint változott, hogy milyen csapat- és fegyvernemnél voltak alkalmazva: — a gyalog- és lovasezredeknél: Regiments-Caplan vagy Regiments-Pater, — a tüzérségnél, hidászoknál: Feld-Caplan, — a vonatcsapatoknál: Caplan. A katonai lelkészeknek, a felsoroltakon kívül, még a következő kategóriái voltak: •— haditengerészeti lelkész: Marine-Caplan, — testőrségi lelkész: Garde-Caplan, — vár vagy helyőrségi lelkész: Festungs-Caplan, Garnisons-Caplan, — kórházi lelkész: Spitals-Caplan, — katonai akadémiai lelkész: Seelsorger der k. k. Militár-Akademie. A tábori lelkészek minden esetben a katonai szervezet parancsnokságához (törzshöz) voltak beosztva. A tábori lelkészek kettős alárendeltségben működtek. Egyrészt a katonai parancsnok, másrészt az egyházi elöljáró irányítása alatt álltak. Az egyházi elöljáró megnevezés tábori helyettes (Armee Generalvicar) vagy tábori főpap (Feldsuperior) vagy vezér-törzskáplán (General-Stabscapellan) volt, aki a kivételes egyházi joghatóságot (jurisdictio) a hadra kelt seregnél az apostoli szentszék delegátusaként gyakorolta. Működése, kivételes egyházi joghatósága és hivatala a hadiállapot végén megszűnt, ekkor visszatért eredeti egyházmegyéjéhez. A hadsereg katonái ezzel ismét a területileg illetékes püspökségek joghatósága alá kerültek. Ezt a helyzetet igazolja VIII. Orbán pápa 1643. szeptember 18-án kelt breve-je, amely csak a háború időtartamára hozta létre a kivételes katonai lelkészetet. Ez a breve III. Ferdinánd gyóntatójára ruházta a császári hadsereg feletti egyházi joghatóságot azzal a bővítéssel, hogy a joghatóság kiterjed mindazokra is, akik a katonai táborokban éltek, illetve azt követték: ,,Qui in castris degunt, et castra sequuntur." Az 1689. évi pápai breve már béke idején is megengedte az egyházi joghatóság gyakorlását akként, hogy azt a császári udvarhoz delegált nunciusra ruházta, aki ezt a császár jezsuita gyóntatójára subdelegálta. Ettől kezdve a csapatok tábori lelkészi szolgálatát a jezsuita rend papjai látták el. 1720-ban XI. Kelemen pápa a császári hadsereget teljes egészében kivette 33