Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 4. szám - "Ne tévesszünk utat!": a Magyar Levéltárosok Egyesületének vándorgyűlése Nagykőrösön / 3–21. o.

tosítása, illetve a törvényhozás, a jogszolgáltatás és az államigazgatás információszükséglete miatt — jogszabály írja elő. — Az iratok történeti értékének meghatározása levéltári szakfeladat. V. Annak érdekében, hogy a közlevéltárak törvényesen előírt állományvédelmi, anyaggyarapítási és szolgáltatási feladataiknak eleget tudjanak tenni, feltétlenül szükség lenne egy rövid távon megvalósítható fejlesztési program elfogadására és végrehajtására. Ennek keretében lehetne biztosítani: — összesen mintegy 30 ezer folyóméter terjedelmű levéltári anyag tárolására alkalmas épületek levéltári célú hasznosítását (az államigazgatásban és a gazdaságban várható mozgások miatt gazdátlanná váló, igen nagy mennyiségű levéltári anyag elhelyezése, valamint az elfogadhatatlan állapotú levéltári raktárak kiváltása céljából); — központi és regionális jellegű restauráló és mikrofilmező műhelyek felállítását (a pusztulás előrehaladott állapotába került állományrészek megmentésére); •— a még hiányzó számítógépes háttér megteremtését (a legfontosabb forrásegyüttesek sokoldalú feltárását szolgáló munkálatok folytatása érdekében) ; — a felső- és középfokú levéltárosképzés tartalmi és szervezeti megreformálását (a tényleges levéltári szakfeladatokhoz igazodó képzés megteremtése érdekében). Hozzászólások A vitát jól érzékelhetően befolyásolta az a tény, hogy a résztvevők előzetesen nem kaptak kézhez írásos vitaindítót, noha azt a rendezvény meghívója ígérte. A magyarázatot nem fogadta kitörő lelkesedés, sőt Kovács Béla, az egyesület alelnöke, a Heves Megyei Levéltár igazgatója első felszólalóként nyíltan ki is fejezte elégedetlenségét a minisztériumi vezetés döntésével szemben. Valljuk meg: első hallás után rendkívül nehéz érdemben vitatkozni tömény szakmai kérdésekről! Mégis szép számmal (tízen) voltak hozzászólók, érdemi mondanivalóval. Olyan kérdések is színre kerültek a vitában, amelyeket a vitaindító előadás nem érintett (pl. a levéltárak főhatóság szerinti hovatartozásának a problémája). Ismét nyilvánvalóvá vált továbbá az, hogy több lényegi kérdést illetően ellentétes nézeteket vall a szakma. Az eszmecsere folyamán többször középpontba került a levéltári törvény szükségességének kérdése. Kovács Bélát követően először Varga János, aztán Csorba Csaba, Gecsényi Lajos, majd G. Vass István kért szót. Varga János, az MLE elnöke, a Magyar Országos Levéltár főigazgatója Hangsúlyozni szeretném, hogy gondolataimat nem mint a levéltárosok egyesületének elnöke, hanem mint szimpla levéltáros, a levéltárosok egyike mondom el. Abból indulok ki, hogy a 69-es, 70-es szabályozás kettős pilléren nyugodott. Az egyik az államhatalom mindenhatósága, a másik az állami tulaj11