Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 4. szám - "Ne tévesszünk utat!": a Magyar Levéltárosok Egyesületének vándorgyűlése Nagykőrösön / 3–21. o.

tesen mondanivalójának a megyei levéltárak lehetséges sorsával foglalkozó részét kísérte a legnagyobb figyelem. Jelenleg viták folynak a megye mikénti berendezéséről. Abban nagyjából egységes a vélemény, hogy a megyei tanács túldimenzionált, a helyi autonómiát lehetetlenné tevő hatásköre nem maradhat fenn. Ügy tűnik azonban, hogy a megyével, mint középfokú igazgatási és emellett bizonyos „településközi" önkormányzatot gyakorló egységgel, a jövőben is számolni kell. Tóth Zoltán álláspontja szerint elhibázott dolog lenne, ha a megyei levéltárak anyagát felosztanák a létrejövő városi és községi autonómiák között, mert az intézmények sajátos funkciókat töltenek be régiókra kiterjedően. Ugyanakkor az előadó idézte a törvény szabályozási 'koncepciójának idevonatkozó alternatív javaslatát, ami a következőt tartalmazza: a tanácsi levéltárak fenntartása — jellegük és csekély számuk következtében — központilag is történhetne. (E kérdésre aztán a harmadik téma megvitatása során több hozzászóló is visszatért.) Az előadáshoz kapcsolódva Vadász János, a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezetének titkára felszólalásában utalt a szakszervezetük és a Belügyminisztérium illetékesei között folyó tárgyalásokra. Álláspontja szerint a közgyűjteményeket és a közművelődési intézményeket egyetlen helyi önkormányzatnak sem szabad kiszolgáltatni. Felhívta az egyesületet és a tanácsi levéltárakat, hogy feltétlenül nyilvánítsanak véleményt a levéltárak jövőbeli fenntartásának, felügyeletének kérdésében, mert a KKDSZ a szakma véleményét akarja képviselni. A vándorgyűlés első napjának délutánján és második napján került terítékre a fő téma, a levéltárügy újraszabályozásának, pontosabban az újraszabályozás szakmai előkészítésének kérdése. Molnár József, a Művelődési Minisztérium Levéltári Osztályának vezetője volt az előadó. Alábbiakban közöljük előadásának rövidített szövegét. Ezt követően — magnófelvétel alapján — ismertetjük a vitát; az első négy hozzászólást teljes terjedelemben (természetesen bizonyos stiláris javításokat elvégezve) hozzuk. A Pest Megyei Levéltár nagykőrösi osztályának munkatársai kitűnő körülményeket, jó munkalégkört és hangulatot teremtettek a rendezvény lebonyolításához. Köszönet érte! # * * Molnár József vitaindító előadása A levéltári törvénnyel szemben támasztott legalapvetőbb — az alkotmányos előírásokból következő — elvárás, hogy nyújtson jogi garanciát az ország történetét dokumentáló levéltári forrásanyag egészének fennmaradásához, s a dokumentumok keletkezésétől számított meghatározott idő eltelte után biztosítsa azok kutathatóságát és a használatukhoz fűződő egyéb jogos érdekek érvényesítését. Ennek az általános szabályozási elvként is felfogható követelménynek való megfelelés lényegében két, egymással szorosan összefüggő probléma rendezését teszi szükségessé. Az egyik a végleges megőrzésre érdemes iratok kiválogatásának, levéltárba kerülésének, illetve levéltárba kerülés előtti védelmének, a másik a levéltári anyag kutathatóságának problémája. Mind a két szabályozási feladat a különböző érdekek olyan mértékű egyeztetését igényli, amelyet csak a törvényhozás végezhet el. 4