Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 3. szám - HÍREK - Dóka Klára: Beszámoló az egyházlátogatási jegyzőkönyvek feldolgozásával kapcsolatos előkészületekről / 99–100. o.

Beszámoló az egyházlátogatási jegyzőkönyvek feldolgozásával kapcsolatos előkészületekről Az Űj Magyar Központi Levéltár Módszertani Osztálya egyik alapvető feladatának az irattani kutatásokat tekinti, és ennek során olyan irattípusokat elemez, melyek forrásértéke kiemelkedő, és a feldolgozás indokolt. A téma fontosságára való tekintettel, a kutatás meggyorsítása érdekében az 1988 és 1991 közötti időszakra a Magyar Tudományos Akadémiától OTKA támogatásban is részesült. A feladat teljesítésekor az osztály munkatársai sorra vesznek különféle íratképzőktől származó dokumentumokat (pl. bírósági iratok, kataszteri nyilvántartások, megyei és városi pénzügyigazgatási iratok, tanácsi nyilvántartások stb.). A munkában fontos szerep jut az egyházi iratoknak is, mivel e levéltárak segédleteinek készítése, illetőleg szerkesztése teendőik közé tartozik. Ilyen előzmények után a Módszertani Osztály egy fontos egyházi irattípus, az egyházlátogatási jegyzőkönyvek (canonica visitatio) analitikus irattári leírását vette fel munkatervébe azzal a céllal, hogy végeredményként országos áttekintést biztosító, 'korszerű segédlet készüljön. Ennek összeállítása nemcsak gondos feltárást, nagy felkészültséget igényel, hanem az anyag nagysága miatt a modern technika, a számítógép alkalmazása sem nélkülözhető. A plébániák helyzetének rendszeres vizsgálata, az egyházlátogatás már a középkorban is fontos eleme volt az egyházkormányzatnak, majd a tridenti zsinat kötelezővé tette a katolikus püspökségek számára. Tőlük vették át e gyakorlatot a protestáns egyházak is. A katolikus, református, evangélikus levéltárakban — a duplumokkal és a mellékletekkel együtt — kb. 60 fm ilyen iratanyagot őriznek, melyből a katolikus rész (46 fm) az Országos Levéltárban mikrofilmen is megtalálható. Legkorábbiak az esztergomi (1559-től) és váci (1560-tól) jegyzőkönyvek; a győri püspöki levéltárban 1641-től, a szombathelyiben, veszprémiben 1698-tól, a többi püspöki levéltárban csak a 18. századtól fordulnak elő. A református gyűjteményekben a jegyzőkönyveket az egyházmegyék levéltárai őrzik, legtöbbet a tiszántúli kerület egyházmegyéiben. Vannak ilyen típusú iratok a plébániák és gyülekezetek levéltáraiban is, melyek zöme másolata a központi levéltárakban található dokumentumoknak. A püspökök, főesperesek, esperesek által készített jegyzőkönyvek közlik a templomra, plébániára vonatkozó legfontosabb adatokat, leírják a papok, tanítók, templomszolgák helyzetét, jövedelmeit, a vallási szokásokat, megjelölik a község lakóinak számát stb. Ha egy-egy plébániához fiókegyházak (filiák) tartoztak, a jegyzőkönyvekben ezek összevont adataival is találkozhatunk. A tervek szerint az egyházlátogatási jegyzőkönyvekből, mint irattípusokból kiindulva feltáró adatlapok készülnek, és a gépi rögzítés után különféle mutatók összeállítására is lehetőség nyílik. Az adatfelvételi lapok kidolgozása, a kötetek tervezése, a koordinálás céljából munkabizottság jött létre a következő tagokkal: Müller Veronika osztályvezető (ŰMKL), Érszegi Géza főmunkatárs (OL), Rosdy Pál levéltári referens (Országos Katolikus Gyűjteményi Központ), Beké Margit igazgató (Prímási Levéltár), Sill Ferenc igazgató (Szombathelyi Püspöki Levéltár), Kövy Zsolt igazgató (Pápai Református Gyűjte9f