Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 3. szám - MÉRLEG - Kárpáti Andrásné: Erdei Aranka: Békés megye társadalma és gazdasága 1828-ban. Gyula, 1986. / 91–92. o.

ERDEI ARANKA Békés megye társadalma és gazdasága 1828-ban Gyula, 1986. 438 p. A történetírás, de különösen a helytörténetírás iránt érdeklődők bizonyára nagy örömmel fogadják Erdei Aranka hiánypótló művének megjelenését. Nemcsak a szakmának, de az amatőr kutatómunkának is nagy segítségére lesz. Számos kutató nyúlt már az 1828. évi összeírásokhoz. Tulajdonképpen a szerző is ah­hoz az elképzeléshez csatlakozott, amelyet Gunst Péter és Wellmann Imre az MTA Agrártörténeti Bizottsága irányításával, az összeírás publikálási mód­szerére, a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban dolgoztak ki. A szerző két nagy egységben mutatja be az 1828. évi országos összeírást. Az első rész 1. fejezet bevezetőjéből megtudhatjuk az összeírás létrejöt­tének körülményeit, sajátos eseményeit Békésben. Az összeírás „tisztaságát" úgy akarták biztosítani már rendeletileg is, hogy biztosként más megyéből rendeltek ki személyeket. Békésben vitézlő bonyhádi Perczel József táblabíró személyében jelölték ki a külső ,,conscriptor"-t. Megbízásáról azonban hama­rosan lemondva, Svastis Lajos, majd jobaházi Dőry Gábor — valamennyien Tolna megyeiek — vette át ezt a tisztséget. Ez az eset nem volt kirívó, ha­sonlókkal más megyében is lehetett találkozni. Az összeírás gyakorlati lebo­nyolítása igen nehéz feladat volt. A második fejezet bemutatja az összeírás egyes rovatait. Külön érdeme e feldolgozásnak, hogy a szerző összehasonlító táblázatokat készített korábbi összeírások adatai alapján, ezzel is könnyebbé téve a tájékozódást. Az összeírás 14 főrovatot, és több mint harminc alrovatot tartalmaz. Az egyes főrovatokat a dolgozat részletesen bemutatja, sőt valamennyihez egyéb forrásokból származó adatokkal bővített leírást is ad. Az adatokat elemzi. Egyike a legjobban és legsokoldalúbban feldolgozott rovatoknak a kézműve­seket (opifices) bemutató rész. Megismerjük a céhes életet, a céhek legfonto­sabb adatait, és összehasonlító táblázatot is találunk, amelynek segítségével a szerző rámutat, hogy nem minden iparűzőt vettek számba az összeírok (pl. az uradalmak kötelékébe tartozókat sem mindig); nem egyezett a céhmesterek által vezetett lajstromok létszámadata az összeírásokban szereplő adatokkal. Ezek az eltérések szakmánként is változtak. Legfigyelemreméltóbb a 11. sz. táblázat, amelyben a szerző a kézművesek társadalmi rétegződését mutatja be, utalva arra is, hogy az év mekkora részé­ben űzik iparukat, és tartanak-e segédet, vagy csak egyedül dolgoznak. Az 1828. évi összeírás szerkezeti felépítését ismerve, elmondhatjuk, hogy ennek a táblázatnak az elkészítése kitartó kutatómunkát igényelt, maga ez a rész is akár önálló tanulmány lehetne. Ugyancsak jól kidolgozottak a házakat, telkeket és azok tulajdonviszonyait elemző részek, igen szemléletes táblázatokkal kiegészítve. Az I. részt jól használható, pontos jegyzetapparátus zárja. Egyetlen kér­91

Next

/
Oldalképek
Tartalom