Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 3. szám - KILÁTÓ - Kollega Tarsoly István: Finnország levéltáros szemmel / 74–79. o.

levéltár helyigényét. Tűzbiztonsági szempontból a raktárhelyiségekben elektromos kapcsoló nincs, hanem központi kapcsolószekrényből irányítják a világítást és a légkondicionáló berendezéseket, hogy zárlat esetén a létrejövő elektromos szikrát kiküszöböljék az iratok közelében. A kényelmes és világos levéltárosi munkaszobák egy-egy személy részére vannak kialakítva. A referenciaszolgálat és az iratokhoz tartozó nyomtatott és kéziratos segédleteket a kutatóteremtől üvegfallal elválasztott előtérben helyezték el, így a kutatóteremben mindig teljes csönd uralkodik. Itt az előtérben helyezték el az országos levéltári rendszerhez hasonlóan, de csak a turkui tartomány területéhez tartozó helységek egyházi anyakönyveinek pozitív mikrofilmmásolatát is. A levéltárban előadótermet és ebédlőt is kialakítottak. A másik városba, Mikkelibe repülővel utaztam el. Itt renkívül sűrű program várt, ugyanis egy nap alatt három levéltár, a Mikkeli Tartományi Levéltár, a Mikkeli Városi Levéltár és a Központi Gazdasági Levéltár megtekintését tűzték ki. A Viborgi Tartományi Levéltárat 1934-ben alapították. A város a második világháború idején a Szovjetunió fennhatósága alá került, így a levéltárat az ott élő finn lakossággal együtt evakuálták. A levéltár Kuopióba költözött, s új nevet kapott: Savo-Kareliai Tartományi Levéltár. Mai helyére, Mikkelibe 1953-ban költöztették át, ahol 9000 iratfolyóméternyi helyet, irodahelyiségeket, kutatótermet és restauráló műhelyt kapott. Ma Mikkeli Tartományi Levéltár név alatt három tartomány (Kuopio, Mikkeli és Kymi) és a Szovjetunió által elcsatolt terület finn közigazgatásának anyagát őrzik. A levéltár ad otthont e terület evangélikus és görögkeleti egyházközségei igen gazdag iratanyagának. A közel 500 iratfolyóméternyi anyag kitűnő forrásul szolgál a helytörténetírásnak és a genealógiai kutatásoknak. Bemutatták egy átlagos település egyházi iratait, mely alapján meggyőződhettem, hogy a kutatók a 17. századtól kezdve szinte évről évre nyomon követhetik a falu történetét és lakóinak népmozgalmi adatait. Különösen érdekes a falu családjainak abcrendbe tett neveit tartalmazó ún. Főkönyv. Az anyakönyvekkel egyidős könyvekbe — tízévenként újrakezdve — bevezették a családfő adatait (szülők nevei, születési idő, hely, házának helye, földjének nagysága, jószágainak száma), feleségének és gyermekeinek házassági és keresztelési adatai. Az alapadatok bejegyzése után jelölték az évenkénti változásokat: házasság, halálozás, pontos helységnévvel feltüntetett költözködés ténye stb. Külön kötetekbe vezették a végrendeletek szövegét a 17. századtól kezdődően (!), a templom történetét, az adók fizetését, a helyi törvénykezés döntéseit, a faluból való ki- és beköltözés adatait. A legrégibb anyakönyv 1669-ből való, Kuopion helységé. A levéltár egyedi megbízások alapján — magánfelek részére — családtörténeti kutatásokat is vállal 200—1000 finn márka munkadíjért, ami a levéltár kasszáját gazdagítja. A levéltárnak összesen 670 fondja van, amelynek alapszintű nyilvántartását már számítógépen vezetik. Az 5000 folyóméternyi sziklába vájt raktárban az elcsatolt területek anyagát, valamint a biztonsági mikrofilmeket őrzik. Évente kb. 2600 kutatási eset van, melynek nagyobbik része itt is család- és helytörténeti kutatás. A kutatóterem többszáz kötetes kézikönyvtára is e célnak van alárendelve. A három tartomány településeinek mormon filmjei egy másolati példánya itt is a kutatók rendelkezésére állnak. Igazodva a kutatói igényekhez, gépesítik az egyházi anyakönyveik adatait. A görögkeleti egyház keresztelési, házassági és halotti anyakönyveinek és a költözködési könyvek adatait szövegszerkesztő program segítségével betáplálják, majd azt a mormo77