Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 3. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Gecsényi Lajos: Arcok a magyar levéltárakból: beszélgetés Borsa Ivánnal / 58–66. o.

Budapesten foglalkoztunk, s a begyűjtött iratanyagot az OL vette át, s helyezte el. Ezek az 1956-os tűzben maradéktalanul elhamvadtak. A vállalatok államosításával kapcsolatban még idejében döbbentünk rá, hogy valamit tenni kell. Előbb a LOK saját személyzete lépett érintkezésbe a bankokkal és a nagyvállalatokkal, ahol legtöbbször örömmel vették, hogy megszabadulhatnak a fölös papírtól. Ekkor hívtuk életre a Központi Gazdasági Levéltárat, amely azután hivatásszerűen foglalkozott ezzel, míg 1962-ben beolvadt az OL-ba. — Hogy volt-e erre felhatalmazásunk, jogunk? Talán az 1950. évi tvr.-be bele lehetett magyarázni, de nem emlékszem, hogy jogvitára került volna sor. Iratpusztulásokról — természetesen utólag — szereztünk tudomást. Én a legsúlyosabbnak a Pénzügyminisztérium iratainak 1945—1948-ban végrehajtott „selejtezését" tartom. — Hogyan alakult 1950 után (a levéltárügy miniszteriális felügyelete? A Levéltárak Országos Központja fölött 1950—1954-ben felügyeletet előbb a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium egyetemi és tudományos főosztálya, majd — a Népművelési Minisztérium megalakulása és a Magyar Tudományos Akadémia intézeti hálózatának létrejöttével — a Felsőoktatási Minisztérium tudományegyetemi főosztálya gyakorolta. — Miért éppen a VKM-hez, illetve a kulturális tárcához került véleményed szerint a levéltári igazgatás? Az OL 1922-ig a Belügyminisztérium szakhivatala volt. Klebelsberg, aki belügyminiszteri tárcáját a közoktatásügyivel cserélte fel, „magával vitte" az OL-t. A thj. levéltárak természetesen a BM legfelső felügyelete alá tartoztak, de a két tárca között e tekintetben nem volt nagy együttműködés. Talán Balázs Péter most készülő tanulmánya erről többet fog mondani. Az 1950. évi levéltári törvényt a VKM terjesztette elő, minthogy az OL volt a kezdeményező, s ez vonzotta a thj. levéltárakat a VKM-hez. Minthogy a levéltárak sem felsőoktatási, sem népművelési, sem akadémiai profilú intézmények nem voltak, sikerült elérni, hogy a Központ 1956. január l-jétől a Minisztertanács közvetlen felügyelete alá került. Ennek a tíz hónapig tartó kedvező szervezeti elhelyezkedésnek eredménye volt az Országos Levéltár 200 éves jubileumának megünneplése júniusban. Ezen az ünnepségen találkoztak első ízben az európai szocialista országok levéltárainak képviselői, s személyes kapcsolatot teremtettünk a Nemzetközi Levéltári Tanács elnökségével is, majd belépve a Tanács tagjai közé, szeptemberben első ízben vettek részt magyar levéltárosok a Nemzetközi Levéltári Kongresszuson. 1957 elején a Központ a Művelődésügyi Minisztérium önálló osztálya lett. — Engedd meg, hogy egy pillanatra \még visszakanyarodják az ötvenes évek elejéhez. Mennyiben befolyásolta a kor \negatív politikai légköre a levéltárügy helyzetét, fejlődését? A kor „negatív légköre" közvetlenül abban felelős, hogy a levéltárak, mint a humán tudományok, perifériára szorultak, a társadalmi ranglétrán lecsúsztak, illetve hogy ezt a máig tartó folyamatot elindította. A személyzeti politikát illetően — más területekhez viszonytíva — csendesnek mondható. Drasztikus események nem voltak. A levéltárak szakmai munkáját igen hátrányosan befolyásolta a mai napig, hogy a szocialista korszak leglényegesebb iratanyagát — elsősorban a TÜK iratokat lényegében kivonta a levéltári hatóés gyűjtőkörből, s a Belügyminisztérium — bár sem a tvr., sem végrehajtás; 61