Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 3. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Gecsényi Lajos: Arcok a magyar levéltárakból: beszélgetés Borsa Ivánnal / 58–66. o.

utasítása nem vonta ki az érvényes tvr. hatálya alól — a mai napig nem áll egyetlen közlevéltárral sem kapcsolatban. — Miként alakult pályád 1956 után? Közel egyévi intrika után 1957. szeptember 30-i hatállyal felmentettek a Központ vezetésétől és kérésemre előző beosztásomba (csoportvezető) kerültem vissza az Országos Levéltárba, annak Diplomatikai Levéltárába, majd 1958 januárjában megbíztak a mikrofilmező osztály vezetésével. A mormon genealógiai társasággal kötött kompenzációs megállapodás révén és részben beruházási keretből sikerült a mikrofilmező műhely kapacitását háromszorosára, technikai színvonalát pedig az európai élvonalba emelni. A mormonok részére végzett mikrofilmezés során filmre került az ország összes egyházi anyakönyve, az első világháború előtti állítási lajstromok, amelyek filmezés után selejtezhetek lettek, s így néhány száz méter raktárhely szabadult fel. Az akció 1970ben fejeződött be. A megnövekedett kapacitás dinamikusabb biztonsági filmezést tett lehetővé a tanácsi levéltárak anyagában. — A mormonokkal kötött megállapodás létrejöttét — éppen talán eredményei miatt — már legendák lengik ícörüí. Hogyan sikerült létrehozni ezt a megegyezést? A mormon egyház genealógiai társaságával a tárgyalások 1957—1959-ben folytak szóban és írásban. A közös cél (az anyakönyvek mikrofilmezése) egyértelműen közös volt. A Művelődésügyi Minisztérium Levéltári osztálya egyértelműen támogatta, sőt formailag ő levelezett, a tárca más részlege sem emelt kifogást. A Belügyminisztérium, miután megkapta az őt érdeklő tájékoztatást, feltételét közölve, hozzájárult. A legtöbb problémát a Külkereskedelmi Minisztérium jelentette, pedig a végén az anyagi előnyöket az ő vállalata fölözte le. Egyébként formai szerződés írásban nem jött létre. Mi készítettünk egy szerződéstervezetet az előzetes levélváltások és személyes tárgyalások alapján amire ők szóban annyit mondtak, hogy rendben van, eszerint fogunk dolgozni. A „clara pacta, boni amici" elve diadalmaskodott. — Ha jól tudom, ekkor indult meg, illetve kapott nagyobb lendületet a nemzetközi filmcsere is. Igen. Beosztásommal együtt járt a nemzetközi filmcserék bonyolítása, több esetben — elsősorban a komoly eredményekkel járt szlovák akadémiai filmcsere esetében — annak gyakorlati intézése, ami lényegesen előbbre vitte a külföldön levő Mohács előtti levéltári anyag mikrofilmezését. Kidolgoztam azt a mikrofilm-nyilvántartási rendszert, amellyel az Országos Levéltár mikrofilmtára (X szekció) a maga sajátosságai ellenére beilleszthető volt az Országos Levéltár fond- és állagrendszerébe. Elkészítettem a Filmtár első fond- és állagjegyzékét, s évi gyarapodásait, a külföldről érkezett mikrofilmekről évente állagszinten jegyzéket közöltem a Levéltári Szemlében. A 60-as években öt kötetben tettem közzé a Filmtár akkori külföldi állományát. Szolgálatom utolsó négy évében megkezdtük a Diplomatikai Fényképgyűjtemény kialakítását. 1960-tól hozzám tartozott az iratrestauráló és a könyvkötő műhely is. A Hasznos Zsigmondné által megalapozott új műhely kapacitásának lényeges fejlesztése a 60-as évek első felében megtörtént, így annak ugyancsak európai élvonalba tartozásáról meggyőződhettek az IADA nemzetközi restauráló szervezet 1971-ben idelátogató tagjai is. 62