Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 3. szám - Horváth M. Ferenc: A váci püspöki uradalom birtokigazgatási rendszere, 1848–1867 / 31–41. o.

HORVÁTH M. FERENC A váci püspöki uradalom birtokigazgatási rendszere 1848 — 1867 1848/49 sorsfordulót jelentett nemcsak a világi, hanem az egyházi nagybirtok életében is. Döntő változások következtek be a jobbágyfelszabadítás és az egyházi tized eltörlése után a nagybirtok gazdálkodásában és igazgatásában. Ez utóbbi terület vizsgálata a levéltáros-történész számára különösen fontos, azért is, mert ha áttekintjük a meglehetősen bőséggel rendelkezésünkre álló gazdaság- és egyháztörténeti szakirodalmat, megállapíthatjuk, hogy a munkák többsége főleg egy-egy uradalom, birtok gazdálkodásának történetével foglalkozott, ugyanakkor viszonylag csekély, vagy egyáltalán nem fordítottak figyelmet a nagybirtokokon folyó termelés szervezeti és igazgatási kérdéseire, így e vonatkozásban még feltáratlanok az egyházi, s főként a püspöki birtokok sajátosságai. Kiváltképp izgalmas korszak volt a püspöki nagybirtok életében az 1848 és 1867 közötti időszak, melyben az évszázadok során kiépített feudális kereteket szétfeszítő és a tőkés fejlődés útjára lépő — királyi, kamarai birtokként bizonyos fokig korlátozott lehetőségekkel bíró — nagybirtokot vizsgálhatjuk. A püspöki vagyon jellege és funkciói A királyi adományozású püspöki birtokok tulajdonosa és így főkegyura a király, haszonélvezője és kezelője az egyház, a püspök volt. Az uralkodó e jogánál fogva felügyelte a törzstőkét, a birtokok célszerű kezelését és a jövedelmek hovafordítását. A püspöki javadalom jövedelmeit egyaránt felhasználták egyházi és világi célokra. A birtokok elsődleges funkciója az egyházmegye számára papok nevelése, egyházi intézmények, iskolák felállítása és fenntartása, nem utolsósorban a püspök illő eltartása. A világi célok között szerepelt a katonaállítás, a végvárak karbantartása és fenntartása, megyei terhek viselése és a birtokok igazgatási költségeinek fedezése. Ezek legtöbbje 1848-ban megszűnt, de az állami adók formájában ezután is megterhelték az egyházi birtokokat.

1 A püspöki jövedelmek haszonélvezőjére különböző kötelezettségek hárultak, melyek fő célja az egyházi vagyon megőrzése, esetleg szaporítása volt. A továbbiakban csak a püspöki javadalom egy alkotórészével foglalkozunk, a püspöki birtokokkal és a belőlük kialakított uradalommal, egy egyházi nagybirtokon a „különböző erők és tehetségek összhangzó együtt működése" érdekében létrehozott szervezettel és feladataival. 31