Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 3. szám - Horváth M. Ferenc: A váci püspöki uradalom birtokigazgatási rendszere, 1848–1867 / 31–41. o.

A váci püspöki uradalom birtokai és birtokszervezete A váci püspökség birtokainak egy része a hegyvidékes Nógrád megyében, másik része Pest megyében, a Duna—Tisza köze sík vidékén helyezkedett el. A váci püspökségnek 18 helységben voltak birtokai: Nógrád megyében — Alsósáp, Berkenye, Borsosberény (Borsosberinke), Kalló, Nógrád, Penc, Szendehely és Verőce; Pest megyében — Alpár, Alsónémedi, Kistarcsa, Mogyoród, Püspökhatvan, Püspökszilágy, Rékas, Szada, Vác és Veresegyház. Egy 1865-ben készült kimutatás szerint a majorsági birtokok a birtokrendezések előtt 11 349 holdat (a továbbiakban is 1200 • öles holdban számolva!) tettek ki, s ehhez jött még a közös használatban levő 38 956 hold legelő és erdő, valamint 5931 hold dézsmás és 18 hold majorsági szőlőterület, összesen 56 254 hold. Az egész határ — az úrbéri területekkel együtt — 110 023 holdra terjedt ki. A birtokrendezések részleges lezajlása után az uradalom külön, majorsági kezelésbe került birtokai 21442 holddal nőttek meg és 32 791 holdra szaporodtak, s közös használatban maradt még 8474 hold legelő és erdő, együttesen 41 265 hold föld.

2 A birtokszervezet kialakításában szerepet játszott az egyes birtoktestek földrajzi elhelyezkedése, zártságuk vagy szétszórtságuk, a birtokok rendezettsége, továbbá a művelési ágak szerinti megoszlása, valamint egyéb gazdasági szempontok, pl. az értékesítés biztosítása telephelyek létrehozásával. A váci püspökség birtokait egy központból, Vácról irányították. A birtokközpontban tartották 1851 végéig a tiszti üléséket, melyeken részt vettek a kerületek (ispánságok) vezetői és a főbb tisztségviselők. Itt működtek a birtokok igazgatásában részt vevő hivatalok: a prefektusi (majd jószágkormányzói és igazgatói), a számvevőd, a főpénztár, a kasznári és a kulcsári hivatal, itt voltak találhatók az uradalom egyes részeiből beszállított termények tárolására szolgáló nagy éléstárak (granáriumok) és pincék. A birtokközponttól mintegy 35—40 kilométeres sugarú körben helyezkedett el a birtokok többsége, kivételt csupán Alsónémedi (kb. 65 km), Alpár (kb. 120 km) és Rékas (63 km) képeztek. Az ispánsági székhelyek többsége 15 km távolságra esett Váctól. A váoi püspökség birtokai sohasem alkottak egybefüggő területet, ezért már a 18. században, 1711 után, megindult — az uradalom újjászervezésével — a birtokkormányzat vidéki, partikuláris szervezeti egységeinek létrehozása. Az 1847-re kifejlődött birtoikszervezet — hat ispánság (ill. számtartóság): a kallói, az alpári, a nógrádi, a püspökhatvani, a váci és a veresegyházi — nem változott 1860-ig. A tőkés vállalkozónak haszonbérbe kiadott alpári ispánságot 1867ben, az 1860-ban újonnan szervezett alsónémedi ispánságot 1861-ben szüntették meg. A tagosítások következtében került a veresegyházi ispán székhelye Szentjakab pusztára 1862-ben, a kallói ispáné 1863-ban Magyalos pusztára. A váci ispánság 1865-ben oly módon szűnt meg, hogy az ispáni (számtartói) funkciót egybekapcsolták a váci kasznársággal, s a források ezután ,,a számtartósággal egybekapcsolt kasznárság"-ról beszélnek.

3 Birtokkormányzat 1848 és 1867 között A birtokok világi és {egyházi felügyelete Válságos időszakban, 1845 májusától 1851 áprilisáig, hat éven át betöltetlen volt a váci püspöki szék. A huzamos ideig tartó széküresedés (sedes vacantes) okai a főkegyúri jog magyarországi gyakorlati megvalósulásában keresendők, 32