Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 2. szám - KILÁTÓ - Barta László: A spanyolországi hungarica-kutatás története / 76–84. o.

teljes képet ad a fond sorozatairól és alsorozatairól. Az általa felvázolt rendszer azóta megváltozott, és sajnos a szerző az iratcsomóknak a század elején adott új (moderno) sorszámait adja meg a ma is használatos régi (antiguo) sorszámok helyett, így az általa megadott jelzetek egy része a mostani kutató számára alkalmatlan. Cikke végén visszatekint a hungarica-kutatás addigi simancasi múltjára, és megállapítja, hogy a korábbi kutatások szinte csak a „Németországi ügyek" című sorozatban folytak. Ö maga is itt folytatta elődei munkáját, és az 1529— 1552. közötti évek anyagában a magyarországi eseményekre vonatkozóan 160 hungaricát tárt föl, az 1592—1612. közötti évekből közel 300-at, a Buda visszafoglalása körüli időkből pedig 24-et. A magyarok közül ő kutatta először a ,,Kasztíliai Korona" (Corona de Castilla), a „Római ügyek" és a „Velence" (Venecia) című sorozatokat. Eredménnyel, mert a római követi jelentések közt 81, a velencei iratokban pedig 132 hungaricát talált az 1529—1541., illetve az 1529—1552. közötti évekből. Ö fedezte fel a mai nevén „Besorolhatatlan iratok" (Inconexos) sorozat 8122. csomójában a száműzött II. Rákóczi Ferenc és a spanyol udvar 1721. és 1738. közötti kapcsolatának dokumentumait. 176 iratcsomóban kb. 36 000 levelet nézett át, ezek között 773 magyar vonatkozású iratot talált. A hungaricákról fényképmásolatot készíttetett, jegyzékbe foglalta és hazahozta őket. A másolatok — kissé hiányosan — megvannak az Országos Levéltárban U 126. jelzettel, a lista elveszett. Végül azzal is nagy szolgálatot tett, hogy felhívta Holub József figyelmét a simancasi levéltárból Párizsba került fondrészekre. Kutatásainak eredményeiről igen érdekes felolvasást tartott a Magyar Történelmi Társulat 1922. február 16-i ülésén A simancasi spanyol állami levéltár magyar vonatkozású anyaga címmel (Történelmi Szemle 1922. 152—163. pp.). Holub József 1921-ben két ízben is kutatott a párizsi Nemzeti Levéltárban (Archives Nationales). Második utazása előtt a Simancasból éppen hazatért Szittyay Dénes felhívta a figyelmét arra az anyagra, amelyet Napóleon 1809ben Párizsba hurcoltatott, s amelyet ebből 1815—1816-ban nem szállítottak vissza. (A maradékot 1942-ben kapta vissza Spanyolország, bár néhány csomó a spanyolok szerint ma is Párizsban van.) 1921-ben Simancasi Levéltár (Archives de Simancas) néven a francia levéltár K sorozatában őrizték, annak az 1385—1711. (más adatok szerint 1265—1714.) iratcsomóit alkotta. Az I. Patronato Reál és a II. Secretaría de Estado nevű fondok francia vonatkozású iratai voltak, főként a franciaországi, aragóniai, nápolyi, milánói, velencei és németországi ügyekkel foglalkozó követi levelek és államtanácsi jegyzőkönyvek. Holub kitűnő segédletre támaszkodhatott: Julián Paz 1914-ben adta ki katalógusát (Catálogo IV. Secretaría de Estado ... Madrid, 1914), amelyet erről az anyagról készített. Kijegyezte a katalógusból a magyar vonatkozású iratokat, majd kísérletképpen darabról darabra átnézte a 16. századi anyag egy részét. Ez meggyőzte őt arról, hogy a Julián Paz által megjelölteken kívül még számos hungaricát tartalmaznak az iratcsomók. Ezekből néhányat lemásolt, és közölt is cikkében (Kutatások a párizsi levéltárakban. Levéltári Közlemények 1923/ 1—2. sz. 69—97. pp.). Ezek olvasata eléggé hibás. Hogy feljegyzéseivel mi történt, nem tudtuk megállapítani. Maguk az iratok ma Simancasban vannak. A spanyolországi hungarica-kutatás — nagyon hosszú szünet után — az 1970-es években kezdődött újra. 1968 szeptemberében tartották Madridban a VI. nemzetközi levéltáros-kongresszust. A résztvevők számára készült rövid útmutató a kongresszusról szóló beszámolóval együtt jelent meg „A spanyol levéltárak" címmel a Levéltári Szemlében (1968/3. sz. 761—774. pp.). Az útmutató ismerteti a spanyol levéltári szervezetet, majd bemutatja az országos le78