Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 2. szám - KILÁTÓ - Barta László: A spanyolországi hungarica-kutatás története / 76–84. o.

és a Római ügyek (Negociación de Roma) sorozatokban. Az 1616—1632. közötti évek irataiból — különösen a Pázmányra és a Bethlen Gáborra vonatkozókból — ismertet néhányat, megjegyezve, hogy a többit a Pázmány Péterről írandó munkájában fogja felhasználni. Cikke végén ugyanazt írja, amit ma is sóhajtunk: „Vajha találkoznának történettudományunknak áldozatkész pártolói és munkásai, kik lehetővé tennék, hogy Európa jelentékenyebb udvaraiból megszerezhessük a diplomatiai levelezésnek azon részeit, melyek hazánkra vonatkoznak. Ez valóban mérhetetlen nyeremény lenne!" 1871-ben a Magyar Tudományos Akadémia ismét Fraknóit küldte Spanyolországba, hogy a magyar vonatkozású iratokat kutassa fel, foglalja jegyzékbe, és kezdje meg a másolásukat. Fraknóit ebben megakadályozták az ottani forradalmi események. Ekkor az MTA kérésére a simancasi levéltárosok vállalkoztak a feladatra. 1874-re elkészültek a másolatok az 1514—1600. közötti hungaricákról, amelyek a mai I. Patronato Reál és a II. Secretaría de Estado fondokból származnak. 1887-re lett kész az 1601—1648. közötti iratok feltárása, amelyeket Francisco Díaz Sánchez, a simancasi levéltár igazgatója foglalt jegyzékbe, és a jegyzék alapján 1890-ben fejeződött be az 1601—1606. közötti iratok másolása. A kézzel írt másolatok az MTA Kézirattárában vannak elhelyezve. Részletes, de jelzet nélküli regesztáik az Óvári Lipót által szerkesztett oklevélmásolatok II. kötetében jelentek meg 1890—1891-ben. (Az iratmásolásra vonatkozó ismeretekre Bekény István útijelentése volt a forrásunk.) A forráskiadványok közül a Monumenta Hungáriáé Historica I. Diplomataria 32. és 41. kötete Veres Endre szerkesztésében közli Alfonso Carrillo jezsuita atya 1591. és 1608. között írt leveleit. Don Guillén de San Clemente prágai és bécsi spanyol követ 1581. és 1608. között írt magyar és lengyel vonatkozású jelentéseit Ayerbe szerkesztésében Zaragozában adták ki 1892-ben. Fraknói Vilmos után Ballagi Aladár és Thallóczy Lajos kutatott Simancasban. Szittyay Dénes szerint Ballagi a 15. századi anyagban búvárkodott — nem sikerült megtudnunk, milyen eredménnyel. Thallóczy a barcelonai Aragón Korona Levéltárából (Archivo de la Corona de Aragón) egy 154 iratot magába foglaló jegyzéket állított össze, de sem a jegyzék, sem a másolatok nem maradtak meg. Arra, hogy Simancasban mit csinált, nincs adatunk. Hosszú szünet után 1921-ben Szittyay Dénes kereste föl Simancast. Hét hónapot töltött Spanyolországban, s ideje tetemes részét levéltári kutatásra áldozta. Jól ismerte a simancasi hungarica-kutatás előtörténetét és eredményeit, tervszerűen és alaposan dolgozott. Az akkor legfrissebbnek számító levéltári kalauzból (Guía historica descriptiva de los Archivos . . . [Szerkesztette] Francisco Rodríguez Marín. Madrid 1916.) ismerte meg és ismertette a levéltárt ,,A Simancasi Spanyol Állami Levéltár" című cikkében (Levéltári Közlemények 1924 (1—4. sz. 1—17. pp.). Hangulatosan írja le a várkastély-levéltárt, összefoglalja közel négy évszázados történetét, közli anyagfelosztását, vagyis fondjait. A külföldi, így a magyar kutatók számára elsőrendűen fontos államtitkársági fond iratainak megértéséhez igen pontos és részletes ismertetését adja a tulajdonképpeni fondképző, az Államtanács (Consejo de Estado) létrejöttének, változásainak, összetételének, feladatkörének és működésének. Elmagyarázza az Államtanács tevékenysége során keletkezett iratfajtákat, elemzi forrásértéküket. Helyesen állapítja meg, hogy a simancasi levéltár eme fOndjainak iratai elsőrangú hézagpótlást jelentenek a Magyar Országos Levéltár és az Osztrák Állami Levéltár anyagához. A magyar vonatkozású anyag bemutatásához közeledve Szittyay szinte 77